Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

77 kedveskedett vele Lajos Fülöpnek, ki azt 1836-ban ide helyezte nagy fáradság és kétmillió frank szállítási költséggel. Melléje sorakozik a Vendóme-tér hasonló nevű oszloppal. I. Napoleon dicsőségét hirdeti, nemkülönben hiúságát, — úgy mint Trajánét annak oszlopa. Az utánzás észrevehető. Az oszlop tetején áll a nagy hódító szobra. Azon ágyúkból öntötték az oszlopot, melyet ő és vezérei elfoglaltak. Ma már nem engednek föl senkit a tetejére, hogy élvezze a remek kilátás kellemeit, mert kedvencz helyévé kezdett lenni azoknak, kik életüket egy elhibázhatatlan salto mortaléval akarták befejezni. A történelmileg oly nevezetes Bastille-tér a régi hirhedt Bastille erősség helyén áll. Közepén a júliusi oszlop, melyen a Bastille bevételének elesett áldozatai vannak nevükkel megörökítve. Az oszlopon görög isten díszlik, kezében fáklyával és koszorúval, a forradalom szimbolikus tárgyaival. Megkapó még a Place de la République a köztársaság nagyarányú bronzszobrával s a forradalmi jelszavak képletes alakjaival. Vannak városok, melyekre valami úton-módon ráfogták, hogy nagyon szépek és ez a vélemény oiy egyetemessé lett, hogy szinte merényletszámba megy ez ellenében nyilatkozni. Ily szerencse jutott Párisnak is. — Mindenki azt mondja, azt írja róla, hogy nagyon szép. De ha fölvetjük a kérdést, tulajdonképen mi a szép rajta, kissé gondolkozóba esik a dicséret. Lehet, hogy valakinek az tetszik, hogy a házak lehetőleg egyformák alak, színezés, magasság, sőt nagyság tekintetében, de hát talán mégsem egyetemes az ízlésnek ez az alakja. Házai vagy csupaszok vagy hirdetésekkel teleragasztvák. Nincs ezeken jóformán semmi díszítés, semmi stílszerűség. Egyik olyan szürke, mint a másik. Vaserkélyek futnak végig az emeleteken, ez az összes dísz. Mi mások a mi palotáink az Andrássy-úton, micsoda stílszerűség, micsoda pompás balkonok vannak itt. Ott az egyformaság egyhangú és unalmas, itt a sokféleség nem bizarr, hanem harmonikus és gyönyörködtető. Ott az összhang akkora, hogy szinte egyhangú, csupa oktáv hangok; itt az összhang változatos, hatalmas és kellemes. Párisnak szépsége nem az utczák szépségében, sem a nyilvános paloták nagyságában vagy nagyszerűségében rejlik, hanem történelmi emlékeiben s kivált népének barátságos, kedélyes, nyilvános életében. A boulevardok mozgalmas élete az, mi feledteti az utczák külső egyhangúságát s a mi az utas kedélyállapotára is legtöbbször azzal a döntő hatással van, hogy föltétlenül dicsér mindent, mit szeme megpillant. A boulevardok külsejének, tisztaságának rendbentartására sokat áldoz a város; aszfaltja, kövezete kifogástalan; az a kilenczvenezer fa, mely az utczákat borítja, gondos kezek ápolását mutatja. Történelmi emlékeit jól kíméli, legyenek azok a régi cézarizmus, vagy a forradalom, vagy az ujabb császárságok emlékei.