Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

BRÜSSZEL. Malthus-féle népesedési elmélet értelmében az egyes államok s az emberiség jövőjét a túlnépesedés veszélyezteti. Az élelem idővel nem lesz elegendő a túlontúl megszaporodott emberiség föntartására. Leibnitz viszont azt vitatja, hogy egy állam annál hatalmasabb, minél jobban emelkedik népességének száma. Ha az első elmélet jár az igazság útján, úgy Belgium szomorú halálnak néz eléje. Éhen fog elveszni fiaival, mint Hágár Izmaellel. Csakhogy Malthus elmélete óta kerek száz esztendő múlt el s ez az egy száz Leibnitznak adott igazat. Belgium boldog lehet. Európának a nagy német birodalmon kívül nincs országa, mely a népesedésnek akkora arányát mutatná, mint ez a kis ország. Belgiumban, melynek területe csak megközelíti a harminczezer négyzetkilométert, minden négyzetre kétszáztizenöt ember esik. Nálunk ötvenhét, Oroszországban tizenkilencz. Az arány meglepő. Fővárosa száz évvel ezelőtt még város számba sem jöhetett. Város igazán csak három volt: London, Páris és Bécs. Pedig Párisnak sem volt több lakosa, mint ma van a mi fővárosunknak. Ma már Londonnak hét millió lakosa van s az egykor oly igénytelen Brüsszelnek már több mint félmillió. Századok nem rebbentek el nyomtalanul a kis ország fölött. Fővárosa is sokat látott, sokat tapasztalt s nagyon sokat szenvedett. Talán annyit, mint maga az ország. Annyira összeforrott lényegük, oly egységes a történetük. Szinte elválaszthatatlan. A ki megismerte Brüsszelt, az ismeri Belgiumot. A rómaiak már Julius Caesar idejében ismerkedtek meg a belgákkal a maguk módja szerint. A nép meghódolt, a szabad országból Gallia Belgica lett. De változtak az idők. Odoaker nyugalomba küldte az utolsó idétlen császárt,