Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

37 „E köveknek meleg szivük van, — Mondja Reicliensperger, — melyben magasabb élet pezseg, ez a kereszténység szelleme. A megváltás müve az építészetet is föloldotta kötelékeiből, melyekkel azt a pogányság a földhöz bilincselte; az anyagnak szárnyakat kölcsönzött, melyen, mint a hang zengzete, ég felé száll." Ámulattal, csodálattal telt szivvel áll meg az ember e nagyszerű alkotás előtt s önkéntelenül térdre hull, a nagyszerűség hatása oly lesújtó. S midőn az orgonaszó fönséges akkordjai megszólalnak s a lassú gregorián dallam visszaverődik a boltozatokról, tisztán, mint a csermely csörgedezése, csöngőn, mint az ezüstharang: a lélek szárnyakat ölt, a hit magasba emelkedik, a nagyszerű a fönségessel egy hatalmas érzelemmé dagad s a hivő leborulva imádja Istenét s csodálja a régiek művészetét s áldja kegyeletét. Mert milliók lelkesedése emelte a templomot, milliók munkáját csodálja az emberiség. Csak a középkor vallásos buzgalma teremthetett ily remeket, csak az a csodás kor, melyben kor- és rangkülönbség nélkül mindenki idehozta erejét, vagyonát és tehetségét. Mint Haimo mondja 1148-ban : „Ki látta valaha, hogy fejedelmek, nagyurak, lovagok, sőt még a gyönge nők is nyakukat igába fogják, mint igavonó állatok, hogy a súlyos terhet előszállítsák? Ezrenként találni őket, a mint néha egyetlenegy gépet húznak, oly nehéz ez. Vagy pedig miként hordják össze a gabonát, bort, olajat, meszet, követ a munkások számára. S ezen számtalan csoportok minden rendetlenség és zaj nélkül vonulnak tova. Hangjukat csak a harangszó jeladására hallani; akkor zsoltárokat és örömdalokat zengedeznek, vagy pedig bűneik bocsánatáért imádkoznak." S vájjon kik voltak, mik voltak e kornak építészei ? Egész a tizenharmadik századig szegény és szerény szerzetesek. Benczések, premontreiek és czisztercziek. S nemcsak mint tervezők, hanem mint tényleges építők. Sőt magasrangú egyházi férfiak e téren szereztek dicsőséget nevüknek. így Benno az osnabrücki püspök, Walter és Siegfried speieri püspökök, Bernwald hildesheimi, Meinwerk paderborni püspök. Világi embert csak egyet ismerünk ebből a korból, mint építészt. Ez Einhard, Nagy Károly építésze. A tizenharmadik századtól kezdve az építészet a világiak kezébe megy át. Egyrészt azért, mert e korban a templomoknak oly nagy számát emelik, hogy ahhoz a szerzetesek száma elégtelennek bizonyult; másrészt a gót stil kifejlődése, annak pazar díszítései, melyeknek elsajátításához sok művészi és kézműves ügyesség volt szükséges. Ehhez pedig sem idejük, sem hivatásuk nem volt, egyszerűségüknél fogva pedig már elvből sem pártolták ezt. Ez egyházi építészek már régen alkalmaztak világi embereket is az építésnél. Ezeket egy testületté egyesítették, melynek neve építő-kunyhó volt. Nevüket