Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1899
109 1 A zaj a tanácsterembe hatott s teljesen megváltoztatta a föherczegek nézetét. Elfogadták ők is a törvényjavaslatot, mely javaslat a többiekkel, valamint a felelős magyar minisztérium másnap a király által megerősíttetett. A törvények már fogalmazva lévén, rövid néhány nap múlva következett ápril 11-ike, a szentesítés napja. A király Pozsonyban fogadta az országgyűlést s azután annak, valamint a külföldi diplomáczia bécsi képviselőinek s az osztrák császári udvartartás előkelő tagjainak jelenlétében nyújtotta át, a királyi trónon ülve István nádornak a már szentesített törvényeket kihirdetés czéljából. E napon született újjá az alkotmányos és független Magyarország, az a sziklavár, mely százados törvények, intézmények, hagyományok gránitján épült. A negyedszázados politikai küzdelem végre ápril 11-én czélját érte. Része volt a nagy czél elérésében a nemzet szabadsághőseinek Rocskaytól II. Rákóczy Ferenczig; része volt a magyar doctrinaireknek, Martinovics és társainak. Laetius e trunco florebit — irta egykor Szolartsik az összeesküvők családfájának törzsére. Beteljesedett. Része volt benne minden országgyűlésnek 1825—48-ig; része volt a legnagyobb magyarnak, Széchenyi István grófnak, ki hatalmas agitatori működésével egymaga mintegy félig újra teremtette a szegény elmaradt Magyarországot. Része volt benne a nemzet szegény napszámosainak, a költőknek, íróknak, tudósoknak Dugonicstól Petőfiig, kik a míg egyrészt mécselő szorgalommal fejlesztik a magyar nyelvet, szolgálják a tudományt, másrészt költészetük hatalmával korholják és buzdítják a romlásnak indult magyart. Az akkori sajtó működésében, a megyei élet nagyszerű föllendülésében s a 48-iki törvények megszerkesztésében oroszlánrésze volt a nemzet halhatatlan fiának, Kossuth Lajosnak és különösen márczius 3-iki fenomenális beszédjének, melyben követelte a 48-iki nagy vívmányokat. Része volt azokban márczius 15-ének és ama nagyjelentőségű napnak, ápril 11-ének, a midőn a király és a nemzet akarata egy közös tényben egyesült. A nemzet tehát újjá született és megkereszteltetett. Kivívta a felelős minisztériumot, az évenkinti országgyűlést, a népképviseletet, a gondolatszabadságot s annak szabad terjesztését szóval és írásban; visszaállította ősi jogaiba a nemzeti színt és czímert; az előjogosok osztálya, a nemesség, mely eddig egyedül képviselte a nemzetet, levette a jobbágy kezéről a bilincset, kezet nyújtott neki, jogait vele testvérileg megosztotta, az adózást és a közteherviselést elfogadta, a nyomasztó úrbért, dézsmát, robotot törölte, szabaddá tette a földet, szabaddá a munkát. „Dicső napok s mindenekfelett szükségesek, hogy lökést adjanak az időnek, mely a nemzetet évezredekkel előbbre vigye s erejének tudatára hozza. Ragyogó idő, élő emlék, tizennyolcz millió ember szive tartogatja már ötven esztendő óta."
