Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1899
109 1 a kiállítási falut, később Holub Emilnek Bécsben kiállított afrikai gyűjteményét, hol minden életnagyságban van feltüntetve; majd az ókori élet modelljeinek előállítására vonatkozó módozatokat sorolja fel, midőn így ír: „hiszen ott vannak egykorú emlékek és írott források, a melyek e czélunkra mind igen alkalmas segélyforrásokul kínálkoznak annál is inkább, mivel ezek a régiek élete felől nem hagynak minket bizonytalanságban a legapróbbaknak látszó mozzanatokat illetőleg sem." Míg eszményi magaslatának tartaná a történelmi és classicus tanítást, ha e czélra külön színpaddal rendelkeznék az iskola, addig a jelen viszonyok között egyelőre beérhetnők azzal is, „ha legalább megrögzítve, merev alakokon mutatjuk be azt, a mit a színpadon a színészek, tehát élő személyek előadásában látunk." Azután az egyszerűbbről kell áttérnünk az összetettebbre, a szemléltetésben csak fokozatos haladás után állíthatunk össze egyes csoportokat; végre érvényesítenünk kell azt az elvet is, „hogy az életből ellesett mozzanat utánzása szembeszökő legyen." Ezekre nézve példákat hoz fel. A hol viaszszobor-csoportok egyelőre nem létesíthetők, stereoscopicus felvételek eszközölhetők. Igen tanulságosaknak tartja továbbá „a városok, harczterek domború képeit." Végre a festőmüvészetet illetőleg azt ajánlja, hogy a nagy képtárak mythologiai és történelmi tárgyú remekei másoltassanak le az ilyen múzeumok számára, mert, úgy mond, a kormány férfiai a minek szükségét belátják, arra előbb-utóbb meg lesz a pénz is. Mindazon eszmék, elvek és útmutatások, melyeket tanulmányom szűk keretében röviden feltüntettem, nézetem szerint a legsikerültebb és legeredményesebb megoldást oly módon érhetnék el, ha korunk Örvendetes jelenségébe, a szünidei tanfolyamok keretébe egyenesen a philologiai múzeum ügykörét minden oldalról felölelő' előadások programmja is felvétetnék, a mely tanfolyamon, főleg a gyakorlati útmutatások elsajátítása végett, minden egyes intézet mayát legalább egy-egy tanárral képviseltetné. A tanfolyam működését pedig megelőzhetné egy, szintén a minister által szervezett bizottság kiküldése, melynek feladatául tűzetnék ki úgy a múzeumok berendezésére, mint magára a szemléltetésre vonatkozó, ugyancsak elismert szaktekintélyek véleménye alapján, egy oly alapvető, de minden intézetre egyaránt kötelező tervezet kidolgozása, mely legalább a kiindulásban szolgálna biztos kalauzul az e téren még mindig csak tapogatódzásban tévelygő philologusoknak. Mert ha igaz az, a mit Wlassics Gyula dr., közoktatásügyi minister kultúrpolitikánk általános irányzatára vonatkozólag kifejezésre juttatott, hogy t. i. „a nemzeti egységes kultúrpolitikának vezérlő gondolatát, mint nemzeti közkincset, mindnyájan átérezzük s mindnyájan át is értjük" s elfogadjuk azt a nézetet, hogy a kicsiny görög nép Athénje, vagy az egykor világhatalmú római nemzet Rómája a művészet remekeinek kincses háza,
