Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1899
109 1 végre megköveteljük az ókori classicus írók tanáraitól, hogy azok növendékeiket a görög-római élet művészi világába is bevezessék: úgy minden alkalmat és módot meg kell ragadnunk arra nézve is, hogy a philologus sikeresen oldhassa meg azt a feladatot, melyet Spitkó oly találóan körvonaloz : „alapos nyelvi ismeretek segítségével tisztán megértetni a classicusókor kiválóbb irodalmi műveit gondolattartalom és műalak tekintetében, továbbá pedig az olvasmánynyal kapcsolatban, az alsóbb osztályokban tanultak felhasználásával, mind behatóbbá tenni ama kor minden oldalú, kivált pedig müveltségtörténeti méltatását." * * * Áttérve a szegedi főgymnasium philologiai múzeumának ismertetésére, előre is jelezhetem, hogy a múzeumnak, mint ilyennek múltja nincsen. Hogy Szeged szab. kir. város nemesen gondolkodó közönsége mindenkor mily odaadó lelkesedéssel viseltetett minden culturalis, így a közoktatásügy iránt is, elegendő hivatkoznom ama palotasorokra, melyek büszkén és fennen hirdetik e szép és nagy magyar városnak e téren kifejtett áldozatkészségét, melylyel anyagilag is mindenha előkelően gondoskodott arról, hogy iskolái a kor igényeinek megfelelő ellátásban és felszerelésben részesüljenek. Sőt büszke önérzettel emlegethetjük, hogy mindenkor különös kegyeltje volt főgymnasiuma s hogy minden alkalmat megragadott arra nézve, hogy a Délvidék e legnépesebb intézetében, e fejedelminek nevezhető palotában édes és szeretett otthonra találjon tanár és tanuló egyaránt. E nagymérvű áldozatkészség édes és megnyugtató gyümölcsként tekinthető azon magas elismerés is, melyben a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. minister úr látogatása alkalmával intézetünket részesíté. Különösen pedig azon idő óta, hogy e hullámsírból újjászületett város minden tekintetben beigazolta a királyi jóslatot, hogy szebb lesz, mint volt Szeged, tapasztalható a nemes városi tanácsnak minden culturalis ügy iránt való melegebb érdeklődése. S e meleg érdeklődésében nem hagyta figyelmen kívül az iskolákat sem. Tehát a culturalis ügy ilyen melegágyára talált Hock János Szegeden, midőn 1899. márcz. havában a szegedi képzőművészeti társulat megalapítása érdekében páratlan lelkesedést keltő megnyitó beszédét tartotta. Szózata a legmelegebb rokonérzést keltette Szeged minden lakosának szivében, hallgatói szemében pedig örömkönyek ragyogtak, midőn a kultúrpalota dísztermében rendezett műtárlat zászlaját eme gyújtó szavak kíséretében bontá ki: Tegyük Szegedet a modern korszak egyik Athénjévé, hogy a magyar városok nemes versenyéből indulhasson világgá az az erőteljes művészi áramlat, mely az Óceánok tengeráramjaihoz hasonlóan meglágyítja melegségével az éghajlatokat, virágzóvá teszi a sivár partvidékeket és felolvasztja a fagyot,
