Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1899

44 felszólíttatnék arra, hogy a saját körében történt alapos megbeszélés és eszmecsere után terjeszszen elő egy-egy javaslatot, lehetetlen, hogy a beszolgáltatott különböző propositiókból ne volna szerkeszthető egy olyan programul, melyet a gyakorlati alkalmazásban is siker koronázna. A jelen sorok egyik czélja is az, hogy a közölt és jó részben folyóiratokból merített czikkek tartalma ezúton is szellőztetve legyen, hogy így azután a sürgető kérdés sikeres megoldhatása iránt minél szélesebb körben keltessék érdeklődés. Nagyon természetes, hogy a dolog tüzetesebb vizsgálása közben igen sok oly körülmény kerül felszínre, melyeknek mint gátló okoknak elhárítása nagyobb nehézségekbe ütközik. Az intézet jellege, az egyes szertárak felszereltsége, a működő tanári nemzedék ily irányú képzettsége vagy képesítése, az anyagi helyzet stb. mind megannyi figyelemre méltatandó tényezők. Az állami és királyi intézeteknek pl. meg van az az előnyük a községi és felekezeti iskolák felett, hogy azoknál sokkal gyérebb a tanári karokban a személy változás; pedig az ily személyváltozások, pláne a kezdet kezdetén, épen nem kedvező feltételei a sikeres megoldásnak. Tapasztalásból tudhatjuk, hogy a mások után átvett osztályok növendékei nem igen megbízhatók sem a tanult anyag, sem a bemutatott tárgyak bevallásában ; rendesen vagy hallgatnak, vagy egymásra Hezitálnak, vagy feledékenységökre hivatkoznak, de a puritán igazságot kideríteni vajmi ritkán sikerül. Ez áll különösen az olyan tanulókra nézve, kik intézetet változtattak. Ennek meggátlására van sok helyen az u. n. táblás feljegyzése a bemutatott szemléltető eszközöknek. És ez nagyon helyes. Mert bizony ellenkező esetben egy-egy. különösen korosabb tanár, kinek az ily modernebb tanítási eljárásmód sok esetben kevésbbé ismeretes dolog, a mennyiben ő e téren eleve semminemű practicus útmutatásban nem részesült, kedvét vesztvén, inkább lemond még a kísérletezésről is, semhogy a czéltalan tapogatódzás útvesztőjében fecsérelje el más tekintetben sokkal jobban értékesíthető idejét. Ilyen esetben nagy baj az is, ha más intézetnél más tankönyveket talál a tanár, a mi különben napjainkban elég gyakori egy és ugyanazon iskolánál is. E mellett ama jogos panasz, - - melyet Boross Gábor dr. a latin nyelv tanítását illetőleg a kiadásokra vonatkozólag hangoztat, hogy t. i. a jegyzetes kiadásokból kiirtaná azt a fölösleges, azt a sok tudáskodó, nagyképű, sokszor érthetetlen lomot, a mely a németek utánzása nyomán anynyira elharapódzott mi nálunk is.

1 — szintén megszívlelendő, mert a tankönyvek mai szertelen, mondhatni rendszertelen változtatása, nézetein szerint is, inkább többet árt, mint használ ügyünknek. Módját kell tehát ejteni úgy a tankönyvek egyszerűsítésének és egyöntetűségének, mint ama feltételek biztosításának is, melyek egyaránt fel1 „Néhány szó a gymnasiumi latin nyelvtanításról." 0. K. T. Kl. XX. évf. 10. sz.