Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1899

43 található példákra támaszkodva s az illető műfaj főbb termékeinek megismertetésével.'' Miután példát hoz fel ezen állításának igazolására, a művészetek külső eszközének megismertetését a rajztanárra bízza. Terve keresztülvitelére azután a térbeli művészetek tanításához szükséges segédeszközöknek, azaz a műremekek jó reproductióinak beszerzése mellett olyan módot ajánl, mely még óraszaporítással sem járna, hanem az új tantervben előírt órabeosztásnál egy órát a német nyelv rovására visszaadna a megrövidített magyar nyelvi tanításnak. Részemről a min. rendelet intentióját korántsem az itt közölt sorok értelmében tartom elbírálandónak. Nem pedig azért, mert a rendelet eme szavaiban: „rendkívüli művészettörténeti előadásokat óhajtanék", — világosan jelezve van, hogy itt még nem végleges megállapodásról van szó, hanem igenis — s azt hiszem, hogy a legtöbb tanférfiú osztja felfogásomat, — egy olyan intézkedésről, mely a napirenden lévő kérdés gyakorlati tanulmányozását illetőleg első sorban azt tűzi ki czélul, hogy puhatoljuk ki e téren az ifjúság érdeklődését, próbáljuk ki az elérhető sikert s ezek után a netalán felmerülő kívánalmakhoz képest véglegesíttessék a leghelyesebb eljárásban való megállapodás. Ugyanilyen felfogással ír a min. rendelet intentiójáról többek között Körösi László dr. is, ki a budapesti V. kerületi állami főreáliskolában tartott a minister megbízásából ilyen művészettörténeti előadásokat.

1 A művészeti oktatás kérdésének általános fejtegetését illetőleg elegendőnek tartok ennyit. Hiszen a számtalan ily tárgyú czikk közül általam kiszemelt részletek méltatásából és ismertetéséből is nyilván áll előttünk az a tény, hogy a kérdés elméleti oldalát alaposan és kimerítően feldolgozták arra hivatott szak férfiak, sőt a gyakorlati megvalósítás és keresztülvitel módozatait is sok tekintetben elfogadhatóan tárgyalták. De legyenek bár a közölt nézetek és felfogások a legkifogástalanabbak és a legjobbak, a kitűzött czél még nincs és nem is lesz elérve, hanem csak írott malaszt marad mindaddig, míg azok elszórtan egyes folyóiratok lapjain vagy egyebütt várják a feledés fenyegető veszélyét. Életre kell azokat kelteni, még pedig olyképen, hogy a legfelsőbb tanhatóság vagy a közoktatásügyi tanácsot bízza meg vagy más erre hivatott férfiakból álló bizottságot szervezzen, hogy az a különböző elvek, nézetek és felfogások mérlegelése és egybevetése után, alapos körültekintéssel és minden körülményt figyelemre méltató belátással teremtsen egy olyan kulcsot, mely mindenütt egyaránt kötelező, egyöntetű s egyszersmind czélhoz vezető eljárást tüntet fel. A kérdés végleges megoldása mindenesetre nehéz és több-kevesebb időt igényel, ele korántsem lehetetlen. Ha minden egyes intézet hivatalból 1 L. a nevezett intézet 1898—99. évi Értesítőjét. — Szegeden Kis Lajos, főreáliskoíai tanár tartott a jelen tanév folyamán ily művészettörténeti előadásokat.