Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1899

13 segíti elő ; a család a maga körében szintén tegyen meg mindent ennek a nagyfontosságú társas érzelemnek a felkeltésére. A mely gyermekben feltámadt a rokonszenv érzete, annak nevelése könnyen megy és biztos sikerű. Feltámadt szeretete nem engedi, hogy szülei tanárai s általában az idősebbek iránt tiszteletlen, kihívó viseletű, engedetlen legyen. Tisztelettel hajol meg tekintélyük előtt, örömmel és szeretettel teljesíti kívánalmaikat, örömmel teljesíti kötelességét maga és mások iránt, örömmel mond le gyengéiről, mert tudja, hogy szeretteinek ezzel kedves dolgot mivel. Nem így az önző elkényeztetett! A megizmosodott rokonszenvérzet kihat az egész életre. A ki gyermekkorában megtanulta szüleit, elöljáróit, társait szeretni, az az életben is tudja tisztelni és szeretni azokat, a kik arra érdemesek; ott is figyelmes, udvarias, tisztelettudó, szíves lesz környezete iránt. Szeretni fogja családját, közös családunkat, édes hazánkat s mindnyájunk közös atyját, a jóságos Istent. A rokonszenv érzetével egész érzületvilágunk szoros összefüggésben van. Erkölcsi érzelmeink nem egyebek, mint rokonszenvezés a jóval; eszthetikai érzelmeink — rokonszenvezés a széppel; vallási érzelmeink — az istenivel. Az erkölcsi nevelésnek mindezen érzelmekre ki kell terjeszkednie. Az erkölcsi érzet nevelése a mily magasztos, ép oly nehéz feladata a családnak és iskolának. Azt, hogy az erény útján haladjunk, hogy az erkölcsi jót önmagáért és ne személyes érdekből szeressük, hogy kötelességünket lelkiismeretesen teljesítsük, hogy tetteinkben, szavainkban mindenkor őszinték, igazságszeretők, nemesek, önzetlenek legyünk, a gyermekkel megértetni lehetetlen; minderre csak hosszú és türelmes szoktatással lehet őt rávezetni. A kis gyermeknek nincsenek még elvei, hogy azok szerint igazodjék cselekedeteiben, azért oly alaktalan és változó egész erkölcsi élete ; értelmi fejlettsége még oly alacsony fokú, hogy általános szabályokkal, elvek hangoztatásával semmire sem mehetünk vele, minthogy azokat még meg sem érti; csak szoktatással, főleg \)ed\g jó példával lehet vele boldogulni. A gyermek egész erkölcsi világa környezete szerint alakul. A mit a szülők vagy a környezetbeli felnőttek jónak vagy rossznak tartanak, a mint azok cselekszenek, úgy itél és úgy cselekszik a gyermek is. A dicséret vagy gáncs, melylyel tetteit megítéljük, nagy mértékben befolyásolja erkölcsi érzetének fejlődését, dicséretért pl. sokat megtesz a gyermek; de cselekedeteinek leghatározottabb irányítója mégis csak a példa. A családban látott példán fakad a gyermek kötelességérzete, igazságszeretete, ó'szintesége, illerntudúsa szóban és tettben, kegyelete minden nemes iránt, engedelmessége, tisztelete, kímélete egész környezete iránt, szóval egész jelleme. Ha a család példája szerencsés volt a gyermekben mindeme tulajdonokat legalább felébreszteni, biztos alapot nyújtott vele az iskolának, hogy az a maga példájával s egyéb fegyelmező eszközeivel folytassa áldásos erkölcsnevelő, munkáját.