Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1899

14 Az erkölcsi érzet nevelése tehát nagy feladatot ró a családra. Minden mulasztás beláthatatlan akadályokat gördít az iskola munkája elé. A szülőknek azonban nemcsak azt kell tudniok, hogy a család körében, ideértve a cselédséget is, semmi olyast nem szabad a gyermeknek se látnia, se hallania, a mivel erkölcsi érzülete sérelmet szenvedne, hanem arra is gondjuknak kell lenni, hogy a családon kívül eső körülmények, az élet, káros hatást ne gyakoroljanak reá. Szükséges-e felemlítenem, hogy a felnőttek társaságába bocsátott gyermek nem mindig olyat lát és hall, a mi erkölcsi érzetét emeli ? Szükséges-e bővebben fejtegetnem, hogy a kellőleg ellen nem őrzött pajtáskodások hány gyermeknek tették már tönkre jámbor erkölcsi világát? Szereznek-e a szülők mindig elég meggyőződést arról, hogy pl. még az úgynevezett jóházból való gyermekek társasága is nem rontja-e esetleg gyermekük erkölcseit ? A feleletet rá lelkiismeretük adja meg. A jó példaadás mellett a családnak és iskolának gondja legyen rá, hogy a gyermek a tapasztalt jó példák szerint beszéljen és cselekedjék. Arra is kell törekedni, hogy ne csak a maga, hanem mások, a közösség érdekében is cselekedjék. Egy illetlen szavát, egyetlen hazudozását, képmatatását vagy bármely más gyarlóságát sem szabad sió nélkül hagyni. Előbb csak szoktatással, később az értelem fejlődésével felvilágosítással kell a jóra rávezetni a gyermeket. A jó tett dicséretben is részesülhet, csak nem kell vele pazarul bánni. Ne a dicséretben vagy épen jutalomban, hanem a teljesített kötelesség boldogító tudatában lássa a gyermek az erény jutalmát. A rossz, engedetlen, illetlen gyermeket érje megérdemelt büntetés, csak ne ezt tartsuk az erkölcsi nevelés első eszközének. Az erkölcsi érzet nevelését szépen egészíti ki az eszthetikai érzet nevelése, mely a szép iránt való rokonszenvünkből fakad. A csinosság érzete természetünkben rejlik s korán jelentkezik a fiúknál. A család helyesen jár el, ha a gyermeknek a maga személyére vonatkozó csinosságvágyát támogatja. Csak aztán ismét túlzásba nem szabad esni. A csinos külső megjelenés díszíti az ifjút, de már a hiúság jele, ha jóformán minden igyekezete külsejének gondozására irányul. Család és iskola egyaránt szivén viseli a művészeti oktatásnak alapul szolgáló eszthetikai érzet nevelését. S vájjon mennyiben járul a szép iránt való érzék nevelése az erkölcsiség neveléséhez ? Annyiban, hogy szivünket alkalmassá teszi az emberies és erkölcsös érzelmek befogadására. A ki a természet- és művészetben jelentkező szépet fel birja fogni, az nem maradhat érzéketlen az erkölcsi világ szépségei iránt sem; a kiben a természeti és művészeti szép gyönyört kelt, az nem találhatja örömét az erkölcsi rútban, a rosszban. Az eszthetikai szép által keltett gyönyör nemes érzelmekkel tölt el, ideális gondolatokat ébreszt s ezzel útját állja annak, hogy nemtelen érzelmek vegyenek erőt rajtunk; fejleszti tehát er-