Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1899

12 Könnyen érthető a szülők öröme, ha gyermekükön a testi vagy lelki kiválóság jeleit ismerik fel; ámde ezt az örömet némileg leplezni is kell, legalább is nem szabad a gyermeknek szellemét bámulni, lángésznek ünnepelni s a bámulatot hízelgő szavakban értésére adni, mert ezzel hiúságot keltenek benne, elbizakodottá teszik, minek folytán ő akar a család központja lenni; megvárja, hogy mulattassák, édesgessék, kedvét keressék. Önszeretetével valóságos zsarnoka a családnak, a ki mindenkivel szemben követelődző •s rendesen engedetlen. Ezt a hajlamát természetesen magával viszi az iskolába is, a hol pedig nem hódolnak szeszélyeinek sem társai, sem tanárai. Ott ő is ép annyit számít, mint bármelyik társa; ott már nem körüle forog a világ. Innen a sok baj az elkényeztetettel. Az ily gyermek nehezen tud megbarátkozni az iskolai közösség szellemével, neki tanulásban, viselkedésben kiváltságok kellenének úgy, mint otthon s minthogy ebben nem részesül, elégedetlen társaival, tanáraival. Ha dorgálás éri, mert rendetlen, hanyag vagy kihívó viseletű, nagy a panasz otthon s rendesen az iskola húzza a rövidebbet. Könnyű elképzelni, hogy mennyire meggyűlöli az iskolát az ily gyermek, ha ellenszenvét szülei esetleg még azzal is fokozzák, hogy — •elég tapintatlanul — jelenlétében a tanárt s az iskolát kárhoztatják. Ily esetben aztán teljesen meddő az iskola munkája. Nem érdelvtelen, mint nyilatkozik az elkényeztetettek neveléséről korunk egyik legnagyobb nevelője, Dupanloup püspök. ,A nyilvános nevelés fáradságos munkájában a legkínosabb munka az elkényeztetett gyermekek nevelése; s be kell vallanom, hogy majdnem minden esetben hiábavalók voltak összes gondjaim és erőfeszítéseim. S ezt különösen a puha (hízelgő) nevelés által elrontott gyermekekről mondom; ezeket majdnem mindig gyógyíthatatlanoknak találtam." Ily gyermekek nevelése egy új teremtést igényel. A természetet nemcsak megjavítani, hanem újraalkotni kell. Csodás vállalkozás! Idő, következetes együttműködés, türelem, állhatatosság és intelligenczia kell ehhez oly mértékben, minőben ritkán találhatni együtt s még akkor is Istennek különös kegyelme nélkül alig mehetni valamire. A megújulás e csodáját csak a mindenható és végtelen irgalmú természetfölötti Erő viheti végbe. A gyermek rokonszenvét tehát az iskola iránt nemcsak hogy csökkenteni nem szabad, hanem ellenkezőleg, minden módon fokozni kell. Ez biztosítja a munka sikerét, könnyíti a tanulás menetét és a fegyelmezést. A rokonszenv érzete örömmel vezeti a tanulót társai és tanárai körébe, a hol a viszonzott rokonszenv folytán kölcsönös szeretet fejlődik ki. Máimaga a többi gyermekkel való társulás számos önző érzelmet és vágyat szorít hátra; a lobbanékonyság, nagyravágyás s a gyermek egyéb gyarlóságai mindjobban elgyöngülnek s nemesebb érzelmekké alakulnak át. Az iskola a rokonszenv érzetét példával, jó olvasmányaival, nagy •emberek tanulságos életrajzaival, rövid erkölcsi intelmeivel nagy mértékben