Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1898
98 A Rövid írás után reá egy évre jelent meg a harmadik kis vitázó könyve: Egy néhány jeles okai, me Ily ékért Telegdi Miklós, peechi püspök nem veheti és nem akarja venni Luther Mártonnak és az fl m aradőkinak t u d o m á n y á t. Műve fő tárgyává saját magát teszi, mint a kit a hitujítók magukhoz át akarnak csalogatni, de mikor ismételt felszólításra sem hajlandó a katholikus egyház keheléből kilépni, szemére lobbantják, hogy a püspök nagyon is jól tudja az igazságot, de a gazdag javadalom fogva tartja. Erre a könyvre Dávid János felelt ismeretlen munkájával. Vele szemben a harczot Monoszlói András veszi fel, a tudós pozsonyi prépost, 1599-től pedig veszprémi püspök. A nagyszombati iskolának volt ő is tanítója s Telegdi halála után 1588-ban írja meg a pécsi püspök helyett válaszát Dávid munkájára és folytatja a harczot, melyet Telegdi megkezdett. Apologia a közönséges keresztyén hit ága'zatainac: és az anyaszentegyház bizonyos fő vallásinac ótalma Dávid János felelete ellen, ki ellenzete Telegdi Miklós, Peechi P ii s p ö k írását, m e 11 y b e n nem akarta Luthernec vallását venni . . . Valaki vagy te uj tudománac mestere, kérlec tégedet a Rómaiaknac hagy békét, engedgv a hitnec, mely az Apostol által dichértetett. „Ez elmúlt időkben pécsi püspök, Telegdi Miklós a jámbor híveknek oktatására bocsátott vala ki egy könyvecskét, melyben fl magából Luther Márton vallásából bizonyítja, hogy nem méltó legyen egy jámbor keresztyénnek is annak tudományához hajolni. És Luthernek Írásiból is oly jeles okokat hozott elő, hogy a ki érti magát ős kévánja idvösségét, nagy könnyen megesmeri, hogy Luthernek hamis és szédelgő tudománya lett legyen. De tekénthetdsze, mint midőn az mérges kígyónak fejét megnyomják, fulánkját kiszorétják, mégis farkával ártani igyekszik ; azonképen lesz dolga püspök uramnak. jól kinyomatá Luther Márton tanétásának mérgét, hogy ne árthatna sokaknak ; de ime az pokolbeli ördög még az kígyónak farkával kezdé sértegetni az együgyűeknek lelkeket." 1 Telegdi a színlelt ráfogások ellen huszonegy okot hozott fel és kifejti, miért marad továbbra is a katholikus egyház tagja. Érvei közül a legfontosabbak: Nem akar bálványt imádni, az eretnekek pedig azt imádnak, mert mindeniküknek tulajdon Istene van. Nem hajlandó az ördöggel társalkodni, az eretnekek pedig vele nyájaskodnak. Luther is bevallotta, hogy bátorsággal volt iránta az ördög és egy véka sónál többet ettek meg együtt. Oly egyház tagjává nem lesz, melyben a szentírást meghamisítják. A protestánsok pedig ezt teszik, mert a szentírás következő részéhez : „arbitramur iustificari hominem per fidem sine operibus", Luther még hozzá toldja a „tantum"-ot is. Nem lessz olyan egyház híve, melynek tagjai fejetlen lábok, nem tudják ugyanis az apostolokra visszavinni eredetüket, vallásuk pedig a régi eretnekektanításának keveréke. Luther tanítása nem is krisztusi és saját bevallása szerint maga sem hitte, a mit tanított. 1 Monoszlói. Apologia. Nagyszombat, 1588.
