Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1898

88 ben, gúnyolja a szerzetesi életet és a tridenti conciliumot. Telegdi szerint rakva van undok rágalmakkal, melyekkel nemcsak én magamat, hanem velem egyetembem püspököket és minden rendbeli egyházi embereket rútít és undokít. Bornemisza előszavában kijelenti, hogy nem boszúságból ir, hanem csak az Isten akarta Telegdit általa megszólítani. A nagyszombati ellenségeskedésre a feledés fátyolát borítva mérsékelten akar válaszolni, de higgadtságát a munka folyamatán nem tudja megtartani. Bornemisza tanítása szerint a tridenti concilium álnok decretum, de Telegdi bebizonyítja neki, hogy azt nem is látta, mert nem 15G6-ban hanem 1503. karácsony havának negyedik napján készült. Bornemisza hibáztatja Telegdi postillájában a septuagesima vasárnap elnevezését és véleménye szerint tévesen tanítja Telegdi, hogy valamint az izraeliták epedve várták szabadulásuk határévét: a hetvenedik esztendőt, úgy az egyház gyászt öltve várja a hetedik vasárnapot, a laetare-t s akkor örül. Telegdi visszavág Bornemiszának és kimutatja, hogy félremagyarázza a megigazulásról szóló evangéliumnak nevezetét. .Mert az egyház ezen vasárnapot nem azon hasonlóság miatt hívja septuagesimának, a mely van az izraeliták babiloni fogsága ós az egyháznak ezen vasárnappal beállott állapota között. A katholikusok nem a hetedik vasárnapot várják, hanem az ítélet napját és az egyház nem is rendelte hét vasárnapra az ítélet várását. Bornemisza kifogásolja a síró és örvendező napokat, mert azok a szentírással ellentétben állanak, Telegdi a szentírás határozott parancsának jelenti, tehát nem a katholikusok vétenek a biblia ellen, hanem a protestánsok. A katholikusok hét vasárnap alatt csak farsangolnak, mely az ő találmányuk, böjtöt pedig nem tartanak. Mert kérdi, vájjon böjt-e az, midőn csukát, vizát, tokot főborokkal, jeles fűszerszámokkal tíz-húsz képen rántva, sütve torkig esznek, isznak. Telegdi kifejti Bornemiszának, hogy a böjtről hibásan gondolkozik, mert az nemcsak a tiltott ételektől való megtartóztatásban áll, hanem inkább a bűn kerülésén alapszik. Nem szabad a böjtöt az ember szabad akaratára hagyni, mint Bornemisza teszi, mert ennek ellene szól a szentírás. Isten bizonyos napokat rendelt, melyeken megparancsolja a böjtölést nemcsak egyszer, hanem többször is az esztendő folyamán. Az oltáron való áldozat fölösleges, mert sz. Pál tanítása értelmében Krisztus egyetlenegy áldozata szerezte meg nekünk a bocsánatot. Telegdi erre úgy felel, mint Menalcas Damoetásnak, a kérdést kérdéssel veri vissza. Hol tanultad Bornemisza, hogy csak azt kell hinni, a miről írott parancs van ? A szentírás, a régi conciliumok, a régi doktorok tanítják, hogy sok dolgot élő szóval tanulunk meg, mindazonáltal azt, mint az isteni tudománynak egy részét kell fogadni. A mise pedig a keresztfán végbe ment áldozattal egy. Hiszen te is aláirtad az augusta confessiót, melynek szerzői Károly császárnak kifejtették, hogy hamisan fogták rájuk a misének eltörlését. A Fejtegetés megrójja a katholikusok szertartásait, mert közéjök bolond supersticiókat kevertek. A septuagesima vasárnapon ugyanis gyász színt ölt az