Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1898

80 de mivel nála a püspökségre képesítő kellékekből egy „a doktoratus" hiányzik, azért felmentéssel nevezi ki és eljárását azzal okolja meg, hogy a doktori czímet Magyarországban nem szokták felvenni. Díszes hivatala azonban neki a czímnél egyebet nem hozott. Legfeljebb tekintélye emelkedett az egyháziakkal és világiakkal szemben és méltósága révén magasabb kiküldetéseknek lett részese. Székhelyét az ellenséges viszonyok miatt nem foglalhatta el, de még csak meg sem látogathatta. Egyházmegyéjének képe Telegdi főpásztorsága korában elszomorító látványt nyújt. A Dráva és Száva közt fekvő részen a török uralkodott. A főpásztorok a legtöbb esetben nemcsak hogy ott meg nem jelentek, hanem még csak nem is gondoskodtak róla. Az egyházmegyének másik része, mely a Dráva ós a Duna között terült el, még jobban nyögte a törökök rabigáját, Erdélyből a katholikus vallás romlására átszivárgott az áriánismus és erős gyökeret vert. A katholikus vallású szolgák nagy üldözéseket szenvedtek. A törökök az áriánusoknak, mint a kikkel a hitben jobban egyeztek, kegyet mutatnak, a katholikusokat pedig gyűlölik. Luther hívei szintén elszaporodtak a vidéken.

1 E mostoha viszonyok következtében a pécsi egyházmegye papjai egészen elszegényedtek; a lelkészeknek alig volt meg a mindennapi kenyerök. Az esztergomi egyházmegye igazgatásával úgyis eléggé megterhelt Telegdi, az új pécsi püspök, egyházmegyéjét nem látogatta meg. A római szék gondos figyelme azonban ide is elhat. Bonifáczius püspököt küldik ki, hogy a hitet és keresztény szellemet az egyházmegye tagjaiban megerősítse. Az új életre kelt plébánosok 1581-ben XIII. Gergelyhez levelet írnak és esedezve kérik, hogy a támasz nélkül álló egyházmegyét követei által gyakrabban részesítse figyelemben. A papok számának szaporítása végett István plébánosnak, a hittudományok előadójának, nemkülönben az őt követő utódnak a pápa adjon hatalmat papok felszentelésére. Telegdit semmi vád nem terhelheti az egyházmegye meg nem látogatásáért. A távolból is őrködik felette. Mint püspök első teendőjének ismeri a pécsi püspökség elrablott kincseit és egyházi ruháit visszaszerezni. Dudichot, a volt pécsi püspököt, ki alatt a kincsek eltűntek, vagy zálogba kerültek, törvény elé idézi és visszatérítésre kötelezi. Az elrablott jószágok ügyében levelet ír a pécsi egyházmegyéhez tartozó, de Draskovicstól Pozsonyba letelepített kanonokokhoz. Kérdést intéz hozzájuk, hogy van-e tudomásuk azon kincsekről, melyeket Draskovics a káptalan kezére bizott és 1563-ig meg is voltak. Nyilatkozzanak, vájjon bizonyosak-e, hogy Dudich azokat átvette Draskovicstól.

2 Az igazság szigorú nyomozása folytán kiderült, hogy Dudich az egyházmegye kincseivel csakugyan lelkiismeretlenül bánt. Telegdi a jogtalanul eltékozolt vagyonról tehát gondoskodott s a mit e téren Radétius megkezdett, azt ő tapintatosan bevégezte. 1 Kuller. História Episcopatus Quinqueecclesiensis. Posonii, 1782—1806. 1 Ugyanott.