Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1897

15 De a népköltészet sajátságait annyi bájjal és eredetiséggel, mint Petőfi, senki sem öntötte el költészetén. Az ő dalaiban átszellemül és érzelemmel telik meg a természet. A völgy és hegy beszélnek nála, de nem azért, hogy okoskodó tanulságot mondjanak, mint az állatmesékben, hanem hogy érzelmüket kifejezhessék. Lelke összeolvad a természettel és gazdag kedélye, képzelődése a magyar dal kimeríthetetlen forrásává lett. Sehol sem tükröződik frissebbnek, üdébbnek, több ifjú bájjal a természet, mint az ő szerelmi dalaiban és mintaképeiben, a népdalokban.