Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1897

II. A szerelmi dalokban a kültermészet alanyiságunkba olvasztása lelki kényszer. — Mint keresi a képzelet, a hangulatnak megfelelő természeti képet ? — Alanyiságunknak a természetbe olvasztása szükséges esztetikai élvezeteinkhez. — A velünk érző természet. — A beszélő virágok. — A természeti képek használatának lélektani és égalji oka. — A merengés különféle változatai alatt mint olvasztja be a képzelet alanyiságunkat a természetbe ? * A népdalok felsorolt tulajdonságai közül, czélomhoz mérten, csak a természeti képek szerepéről szólok és ezt vizsgálva, önként kínálkoznak fejtegetésre a szerelmi dalok, melyek a kültermészetet csodálatos módon átjátszák, beleolvasztják alanyiságunkba és mintegy követelik, hogy az velünk együtt érezzen. Dalainknak ez a jellemző vonása nem tisztán festés, nem is puszta hasonlat, hanem lelki kényszer, mely azon különös érzésből fakad, hogy a csapongó szenvedély uralma alá akarja hajtani az egész külvilágot. Hatása alatt az ember nem éri be azokkal a hangokkal, miket szive önmagának tud énekelni, miket a tárgyak elméjébe vésnek, hanem a képzelet szárnyain fölkeresi a külvilág rokonnak tetsző tárgyait és azokat magához hasonlítja, magába olvasztja. Képzelete elhiteti vele, hogy a patakcsörgés, a szél zúgás, a bogárzümmögés, a madárdal mind titkokról, szenvedélyekről beszélnek, hogy a sárgarigó hangos füttye boldog gondtalanságról, bútalan boldogságról szól, olyanról, a minőt mi nem ismerünk. Elhiteti vele, hogy az ég felhői a sajgó szív bánatát siratják, hogy a hervadó, a sárguló őszi levelek a csalódott szerelmesek szomorúsága miatt hullanak. Ilyen a képzelet játszi munkája. A léleknek, a mint egy indulat hatása alatt hullámzásba jó és keresi a kültermészetben a saját hangulatának megfelelő képet, rögtön segítségére siet a képzelet. Bármilyen húr rezdüljön meg szivünkben, azonnal megnyitja előttünk a díszletek gazdag tárát, azonnal elénk állítja a természet megfelelő képét, hogy annak keretébe illeszthesse érzelmeinket.