Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1896

25 Eljött végre az elbeszélésre unalmas sok törvényhozás után a várvavárt nap, a melynek föl kellett magasztalnia a mult óv jul. 14-ének véres dicsőségét. Julius 14-ike volt ez, a nemzet nagy ünnepe, melyet meg kellett volna bámulnia a világnak. Sokan megbámulták akkor és azóta, sokan örültek e napnak és sokan mosolyognak e komédia fölött az öreg Carlylelal. A magyar közönségnek is volt alkalma gondolkodnia, vagy legalább beszélnie e napról. Hírül hozta ezt nekik a Kurir magáról a franczia földről, elbeszélte elég érdességgel, noha nem nagy részletességgel.

1 Egy időre általában a franczia levelekhez fordul;

2 ezekből meríti tárgyát Dupont beszédére, mely Francziaországot a veszedelmesen mesterkedő angol politikára figyelmezteti ;

3 a francziákat szabadságuknak tovább való kivívására lelkesítő kót iratra ; Mirabeaunak a nemesség eltörlése ellen mondott beszédjére

4 és más egyéb ügyekre nézve;

5 innen tudta meg, hogy az okt. 5-iki zendülés kihágásaiban az orleansi herczeg és maga Mirabeau is compromittálva van,

6 hogy a királyi család tagjai ezentúl állami fizetést nyernek a szerint, a mint azt megérdemlette kiki, s az öröklött birtok ezentúl egyformán osztatik ki a gyermekek közt.

7 Az Elvseumról sem feledkezik meg azért a Kurir, hanem ott hallgatózik a Békák kerületében Momus, Nagy Sándor ós Demokritos tréfás beszédjénél,

8 a mely a franczia dolgokról szól majd komolyan, majd tréfásan, néha gunynyal, s a melybe úgy belekaczag időközönkint Demokritos, mint prüsszögot a „furfangos diák" Háry János szavainak igazságába. Ugyané modorban beszéli el a nancyi lázadás elfojtását is,

9 de a franczia katonaság fegyelmetlenségóről,

1

0 valamint az assignatákról,

1

1 az adózásra vonatkozó előterjesztésekről

1

2 s a pápai anathemát kimondó levélről

1

3 szóló híreit a bécsi újság modorában, de sokkal rövidebben adja elő. Végül az 1790-iki esztendőt azon remónynyel fejezi be, hogy az 1 Ilogy párisi levelezője után közli e hírt, következtetjük a bécsi újság (Wiener Zeitung 1790. jul. 31. 1975—1976.) elütő közléséből, másodszor a Kurir e nyilatkozatából: A párisi levelek még máig is mind a jul. 14., 15., 16-án is tartott nemzeti ünnepnapnak ezeremóniáival vannak tele. 1790. 901. lap. Az ünnep leírása M. Kurir 1790. 882—83. 895. 901. lap. 2 Ezeket onnan lehet megismerni, hogy ha éppen nem is említi meg azokat, de a tudósítások elejéro teszi a levél keltét, pl. Páris, jul. 24-én. az aug. 10. számban s így tovább. 3 M. Kurir 1790. aug. 13. sz. 932—34. 4 M. Kurir 1790. aug. 17. sz. 950—51. 5 M. Kurir 1790. aug. 24. sz. 981. 6 Magy. Kurir 1790. aug. 27. 7 Magy. Kurir 1790. aug. 31. 8 Magy. Kurir 1790. aug. 17. 940—43. 9 Magy. Kurir 1790. szept. 21. 1078. Ezt is valamely párisi levél nyomán, mert a Wiener Zeitungtól ebben merőben elüt (Wiener Zeitung 1790. szept. 22. 25. szám.) eltekintve magától a lapszám idejétől is. 1

0 Magy. Kurir 1790. XXIV. 1030—1031. Wiener Zeitung 1790. szept. 1. 2202. " Magy. Kurir 1790. 1200—1230 1. Wiener Zeit. 1790. okt, 13. 2604. 1

8 Magy. Kurir 1790. 1261. Wiener Zeit. 1790. okt. 30. 2824. nov. 3. 2845. 1

3 A Kurir azt mondja (1790. 1453. 1.), hogy e levéllel teli vannak a német újságok s ime a bécsi lapban még sem találjuk meg.