Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1896

26 utánna jövő áldásosabb lesz nálánál, mely „a nemzeteket a fenevadaknál, kik egymást meg nem eszik, sokkal alábbvalókká tette, országokat rontott, prédált, ölt, vágott ós rontott, a nemzetek, királyok, sőt a természet törvényét tapodta."

1 Reményét fentarthatja, de teljesedésére nem lehet nagy reménye, mert a decz. 31-ón kelt párisi levélből láthatja, hogy még most is „a minden nemzetek felett való franczia kevélység és az ettől született feneketlen lárma ós egymással való ellenkezés megszűnés nélkül való." — „Az idén még itt is más nótán fognak tánczolni." Mi már nem várjuk meg a rendezők harsány kiáltásait, melyek véres torokból törnek elő, nem azt a kegyetlen franczia négyest, melynek minden figurája a guillotine körül mozog s a mely egy rettentő bacchanstánczban végződik bokáig érő vértócsában. Tárgyunk nem vezet odáig, csak az alvilág küszöbóig, a meddig Sybilla kisórte Virgiliust. A mily gyakori, érdekes, s mint látni fogjuk, legtöbbnyire pontos híreket közöl a forradalomról a Kurir, ép oly gyenge, száraz menetű az 1789-ben Görög Demeter ós Kerekes Sámuel szerkesztésében megindult „Hadi és más nevezetes Történetek" czímű hírlapunk. Igaz, hogy a II. József idejében folyó török háborúk kedvéért indult meg, hogy annak hadi mozgalmairól, az egyes ütközetekről hírt adjon, s így a franczia forradalom tudósításai nem képeznek elsőrangú czélt ránézve; igaz, hogy hírlapjainktól nem követelhetjük Chónier fenséges páthoszát, annak nemes alkotású prózáját, Loustallot komoly, ünnepies hangját, mert a mi hírlapíróink nem is voltak oly helyzetben ós körülmények közt, a midőn az ágyúk dörgése, a harczi kiáltás, a szívig ható riadó hangjai mellett a leggyávább író is martirrá képes lenni, a midőn a jogért való szenvedés megédesíti a börtön penészes falatját, mint Silvio Pellicoót: de mégis legalább tudomást vesznek a külföld mozgalmairól, írnak, a hogyan tudnak, egyik ügyesebben, mint a Kurir, másik gyengébben, mint említett hírlapunk ; egyik jobb és bővebb értesítések után, a másik gyengébb és szűkszavú tudósítások után szűkre szabott hasábjain. Ilyenek a „Hadi ós m. nev. Történetek" is. Hiába. Szacsvaynak a mult század végén nem volt párja a hírlapírás terén. De azórt nem vethetjük meg ezt a lapot sem, sőt becsülnünk kell, mert az igaz törekvés kirí minden sorából, gyakrabban olyat is közöl olvasóival, a mi a Kurir figyelmét kikerülte, vagy a mihez nem juthatott, sőt komoly szavú, politikai elmélkedő czikkekkel is lép a világ elé. Mindjárt a júliusi számhoz szóló toldalékban találunk ilyen czikket, mely szomorú, sajnálkozó hangon beszól Francziaországról. Ez ugyanis „megszűnt egyszerre oly testet formálni, melynek feje az uralkodó", sőt a „hasznos egyetértést a veszedelmeket szülő részrehajlás váltotta fel."

2 1 Magy. Kurir 1791. 3. sz. 28. 1. 2 „Hadi ós más nev. Történetek" 1789. I. jul. 28. sz.-hoz toldalék. Alaphangja hasonlít a Hamb. Polit. Journal 1789. 1. 15. 3. 603. czikkének bevezetéséhez. Különben eredeti.