Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1896

19 A király ezután minisztereit mind elbocsátotta, egyedül Montmorint tartotta meg.

1 Valóban sohasem volt oly közel a Capitolium és a tarpei szikla egymáshoz, mint a forradalomban. Ott van a többi közt Rohan. Ez a compromittált cardinális 4 évvel ezelőtt a Bastilleban elmélkedett a királyné szép nyakáról s a drága nyaklánczról ós most 1789. július 26. a Nemzetgyűlésnek egyik deputátusa lett.

2 Annál fényesebben került föl újra a Capitoliumba Necker. A népnek volt ő minisztere, ennek volt kedvencze, ennek kedvéért lett kegyvesztetté a király előtt, s ennek kegye tette most újra az ország kedvenczévé, egy pillanatra a forradalom hősévé, hogy ezen pillanat után épen ez ellen kelljen dolgoznia, hogy újra elveszítse a szeszélyes népszerelmet. Hogy a mutatkozó békés hangulat teljes kielégítést nyerjen, a király egész leereszkedéssel írt Neckernek, kerestette mindenfelé, míg végre meglelte a kegyelmes levél, melyet egész terjedelmében közöl a Kurir legnagyobb valószínűség szerint a bécsi újság után, mert forrását nem említi, pedig a párisi tudósításoknál ezt megteszi. Közli továbbá a nemzetgyűlés levelét Neckerhez és Neckerét a királyhoz régi, de a szöveg egész lényegét teljesen megütő nyelven.

3 Necker engedett a közóhajnak és július 29-én s a nép és katonaság egetverő örömrivalgása és éljenzése kö/.t vonult be Párisba.

4 A Kurir ezt egyes kihagyásokkal szórói-szóra vette át a bécsi lapból.

5 „Et nunc venio ad fortissimum." Arról a nevezetes augusztus 4—5. éjről van szó, melyet azóta annyi nemzet utánzott; a forradalomnak azon kinyilatkoztatásáról, melyet annyian magasztaltak, megvetettek, lenéztek, a mely az egyetemes emberiséget a legrövidebb idő alatt boldoggá akarta tenni s épen ezen egyetemességénél fogva ferde irányba tévedt. A magyar hazafiságot mindig hangoztató Kurir e nagy éjszakáról bővebb tudomást is szerezhetett volna, példával szolgálhatott volna olvasóinak, menynyire képes a lelkesedő hazafiság, a fanatismus, a kétségbeesés és lemondás, a félelem és rettegés, mert a jogokról való lemondáshoz mindezek hozzájárultak. Ezt az éjszakát a hivatalos és legkegyelmesebben engedélyezett lapok nem méltatják úgy, a mint kellene.

6 1 Szintűn párisi tudósítás. Magyar Kurir 1789. LX. 878.; LXI. 893—894. Y. ö. Wiener Zeitung 1789. aug. 5. 1990.; aug. 8. 2020. 2 Magyar Kurir 1789. LXI. 895.; Wiener Zeitung szerint július 24-én volt a választás. Wiener Zeitung aug. 12. sz. 2054. Regensb. Staats-Rel. 1789. aug. 5. sz. 3 Magyar Kurir 1789. LX1V. 981-32. Wiener Zeitung 1789. aug. 15. sz. 2083—84. Regensb. Staats-Relat. 1789. aug. 5. Ez utóbbiban közölt levelek szövege némileg elüt a bécsi újságétól, de a lényeg itt is ugyanaz. 4 Magyar Kurir 1789. LXÍV. 933. 6 Wiener Zeitung 1789. aug. 15. sz. 2086. 6 A Wiener Z. 1789. aug. 19. 2109—2110. legalább röviden közli a tényt a hivatalos Gazette nyomán, hogy miről mondtak le a kiváltságosak ; a Kurir innen is átvehette volna. 2*