Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1896
15 lantunk a hadsereg fegyelmetlenségébe, elkeseredésébe és a forradalmi eszmék iránt való lelkesedésébe. 1 Általános tapasztalat az, hogy a midőn a nagy zűrzavarból senki sem lát semmit, pusztán zavart, midőn a bomlás közepette mindenki fejét veszti, akkor egy pillanatra eszmélni kezdenek az emberek s egy emberre esik szemük, gyakran átkuk, elkeseredésük, minden rágalmuk. E cselekmény néha öntudatos, máskor oktalan. Bűnbakot kell keresni minden áron, áldozatot kell hozni. A forradalmi zavarokban is így történt. Necker a bűnös, ő az oka mindennek, kiáltotta ezerszer naponta egy kisebb gyűlölködő csoport. Neckernek mennie kellett, hogy az állítólagos közóhaj prédát kapjon. A királynak engednie kell, hogy a közóhaj esetleg őt magát ne meneszsze. Megirta hát levelét Neckerhez, 2 ügy látszik, csak azért, hogy rövid idő múlva mint egy nagyböjti vezeklő szőrcsuhában és alázatos hangon közeledjék a dicskoszorút nyert nagysághoz. A mór tehát megtette kötelességót és elment még július 12-én. Azt mondják, azért kellett mennie, mert nem tudott jól „kalkulálni", nem tudtakikalkulálni azt, hogy 25 millió embernek csendessége, kik most egymást felkonczolni készek, drágább egynehány millió forintnál. Először Quenbe ment, hol meghált s onnan Genua felé indult. 3 Necker, ha nem is volt igazi nagyság, lángész, ki teremteni tudott volna pénzt, hanem Páris jelen zavaros viszonyai közt nélkülözhetetlen volt, azonkívül a nép kedvencze, csak egyes okoskodók szemében szálka. A nép midőn másnap megtudta, hogy kedvencz miniszterét menesztették, zúgolódás, zajongás és fájdalmas haragnak hangjait hallata. Ez elkeseredett hangulat fokozódott ama hírre, hogy a király Páris és Versailles közt mintegy 50,000 főnyi sereget vonatott össze a helyett, hogy azokat szétküldötte volna ; ide járult még az a hír is, hogy a néppel csókolódzó Orleans herczeget is elfogták. Ezen okok idézték elő a július 13— 14. gyászos és heves jeleneteket, a mely okokat azonban a Kurir nem tudja méltatni, mert párisi levelezője 1 Tainenél. Az ujk. Francziaország alakulása. I. 017. és II. 58. s a köv. lapok. 1 A levelet a Kurír ogy párisi levél után adja és pedig megfelelő hiteles alakban. Az eredeti ugyanis ez: Le repös de mon Royaumo demande, que Vous quitticz ma Cour, et mérne la France. Je vous donne 24 heures pour Vous mettre en ronte. Je vous recommande la discretion et la prudence sur les préparatifs pour votre depart. (Hamb. Polit. Journal. 1789. 891. 1.) A Kurir így adja vissza: „Az országnak csendessége azt kívánja, hogy kegyelmed az én udvaromból és Francziaországból eltávozzék. Kn azért az itt mulatásra még csak 24 órát engedek, az elmenetelnek módjára nézve pedig a vigyázó szemességet ajánlom." Kurir. 1789. LVIII. b47—48. V. ö. Wiener Zeitung 1789. júl. 29. 1924. 1.; Regensburger Staats-Relation 1789. júl. 20. sz. A levelek szövege egyező egy-két szókülönbséggel. 3 Magyar Kurir 1789. LVIII. 848. Hogy Genua felé ment,, ezt a hírlap párisi levelezőjétől tudja. Erről ugyanis nem szól semmit a Wiener Zeitung, sem a Regensburger Staats-Relation, míg a Hamburger Polit. Journal szerint Schweiz fölé ment. (1789. évf. 808. 1.)
