Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1894

fig Már a pogányok is megértették ennek a fontosságát. »A gyermekek élete — így szól egy régi bölcsész — legyen mindenekelőtt mértékletes, ruházatuk egyszerű s társaikéhoz hasonló. Ne engedjük a restséget és tétlenséget fölöttük úrrá lenni, s óvjuk őket minden elpuhulástól. Mert semmi sem ápolja annyira a harag indulatát, mint a kényeztető, puha nevelés. Az egyetlen gyermekek iránt tanúsított elnézés s a kicsinyeknek nem korlátolt szabadsága a lelkiromlás forrásaivá lesznek. Hogy küzdjenek meg az élet akadályaival azok, kiktől sohasem tagadtak meg semmit, kiknek anyjok minden könnyet letörölt, kiknek tanítóikkal szemben mindig igázok volt ?« »A hízelgéseklől el kell szoktatni a gyermeket; az igazat tudja meg ; féljen is kczbe-közbe, fölebbvalói iránt mindig tiszteletteljes hajlammal viseltessék s haraggal soha semmit se érjen el. Amit megtagadtunk tőlük, ha sírtak, adjuk meg, ha megnyugodtak».

1) Ha e szomorú megfigyeléseknél időzöm, úgy azt az ifjúság nevelői iránt érzett részvétemből is teszem, hogy megkíméljem őket mindattól, mi feladatukat még hálátlanabbá tenné. E megjegyzések mind tapasztalatok és visszaemlékezések: Non ignara mali, miseris succurrere disco. A nyilvános nevelés fáradságos munkájában a legkínosabb munka az elkényeztetett gyermekek nevelése ; s be kell vallanom, hogy majdnem minden esetben hiábavalók voltak összes gondjaim és erőfeszítéseim. S ezt különösen a puha nevelés által elrontott gyermekekről mondom; ezeket majdnem mindig gyógyíthatatlanoknak találtam. A gőg által elrontott gyermekek évek során át a legerősebb munkát adták nekünk; de hála a tanítók együttes működésének, odaadásának és ügyességének, hála a szigorú nevelésnek, melyet tudatosan vittünk keresztül, idővel gyakran czélt értünk. A gőg által elrontott gyermekek kétségkívül szomorú látványt nyújtanak, de ínég mindig nem oly ijesztőt, mint a puha neveléssel elrontott tiúk. A gyermek gőgje, hála ifjúkora naivitásának, még nem képes minden szép és nemes tulajdonát alapjában megrontani. Ily büszke természetek') Tenuis ante omnia victus et non pretiosa vestis, et similis cultus cum aequalibus. In desidiam otiumque non resolvemus, et procul a coutactu deliciarum retinebimus. Nihil enim magis facit iracundos, quam educatio mollis et blanda. ldeo animus quo plus indulgetur, pupillisque quo plus licot, corruplior animus est. Non resistet offensis, cui nihil unquain negatum est, cui lacrymas sotlicita semper mater abstersit, cui de paedagogo satisfactum est . . . Longe itaque ab assentatione pueritia removenda est; audiat verum et timeat interim, vereatur semper; maiorilius assurgat, nihil per iracundiam exoret, quod ílenti negatum est, quielo offeratur. (Seneca, tVII. p. 102).