Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1893

4 Lehangoltan, mogorván néztem a födélzetről, mint bontakozik ki hatalmas hajónk Trieszt gyönyörű kikötőjéből. A mérhetlen tenger titokzatos képe, a jövő bizonytalansága sötét felhőként nehezedett kedélyemre s az indulás óráját szürkére festette. S a természet kedélyállapotomhoz illő háttérül szolgált. Az ég beborult, a szélvihar hideg lehellelével gorombán tombolt körülöttünk, a szakadó zápor még Trieszt utczáin ért utói, s mi teljesen átázva, lucskosan jártunk-keltünk az imént renovált szép hajón. De mint a nyári zivatar e déli vidéken, oly gyorsan múlt el lehangoltságom is. A nap sugarai barátságosan bontakoztak ki a foszladozó felhők közül s a hajó födélzetének csillogó réz-alkatrészein megtörve pajzánul játszadoztak körülöttünk az Adria fehér habfodrokat tajtékzó hullámaival. S a mily arányban derűit ki az égbolt, s törpültek el a kék hullámokon tova iramló hajó mögött Trieszt olasz ízlésű házai, s a kikötőben veszteglő gőzösök és vitorlás hajók, oly arányban engedett fel kedélyem. A délvidék átlátszó, verőfényes légköre, s a tenger idegedző sós szellője új, üde életre keltették testi érzékeimet, s kibontakozni engedték lelki életem édes, régóta várt örömeit. Hellas, a legszentebb classicus föld felé tartok. E gondolat foglalkoztatta ez órában egész valómat, ez színezte ki aranyszegélylyel a messze látóhatárt, ez tette előttem oly kedvessé, áldotta a titokzatosságában oly félelmetes tengert, s ez telte barátommá azt a törékeny alkotmányt, mely a mélységek felett oly nyugodt büszkeséggel vitt egy új világ felé. Ami ifjúkori álmaimnak oly gyakran tárgya volt, az most Isten kegyelméből a megvalósulás küszöbén állott. Bejárhatni azt a földet, melyen az európai civilisatió született, szívhatni azt a levegőt, mely a világ leggeniálisabb népét táplálta, láthatni azokat a helyeket, melyeken az irodalom és művészet óriásai teremtették örök időkre szóló alkotásaikat, eszméket, ideálokat lesni el azon rögöktől, melyeket Homéros, Tyrtaeos, Alcaeos, Sappho, Pindaros, Aeschylos, Sophocles, Euripides, Aristophanes, Herodotus, Thukydides, Xenophon, Demosthenes, Perikles, Pheidias, Skopias, Praxiteles, Zeuxis és Alkemenes tapodtak : valóságos üde, éltető nyári eső egy könyvből tanult culturának tikkadt, poros impressióira. Mit bántam én a kellemetlenségeket, melyekkel ily déli utazás a forrő nyári hónapokban jár ? Bíztam az én jó Istenemben, hogy érdemetlen szolgájától nem fogja megtagadni az erőt és kitartást. Hajónk nyugodt méltósággal siklott tova nz isztriai partok mellett. A nyugodt, kék tenger csendjét nem zavarta meg más, mint a csavar-