Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1893

Három hét görög földön. i. — Indulás Triesztből. Az isztriai és dalmát partok mollott. Élet a hajón. Brundisium. Corfu. Santa Maura. Ithaka. Patras. — b. „Espcro" kapitánya fölment a parancsnoki hídra s kiadta a parancsot az indulásra. Mint egy zsongó méhkas körül, oly sürgés-forgás támadt a marczona. napbarnított legénység körében. Megoldották az óriás köteleket, melyekkel a hajó a gránit-kőparlhoz volt erősítve, nekifeszülve hajtolták az egymásba vágó fogaskerekeket, melyek idegingerlő csattogással tekerték fel a dobra a horgonyt felszakító lánczot s macskaügyességgel kúsztak a háromemeletes árbocz póznáin, hogy a szél iránya szerint a vitorlákat készenlétbe helyezzék. Midőn a parton álló személyzet visszarántotta a vaskorlátos deszkahídat, egy kis gőzös, akkora csak, mint egy dunai csavargőzös, vontatta el a kőpart peremétől a hatalmas hajót. Szinte megsajnálta az ember erőlködését. Vagy negyedóra alatt csak néhány ölnyire volt képes elvonszolni hatalmas terhét, s folyton oly erőletve prüszkölt, mintha megrepedni készülne. Végre az »Espero« lért nyert az öbölben, még egy csengetés, s megszólal a kapitánynak hangja a gépkamrába vezető csőben : Avanti. A gőzös csavarkerekének deszkái hatalmasan belepacskolnak a nehéz sós' vízbe, a ül méter hosszú és 12 m. széles hajó teste mintha megnyúlna s éles orrával nekivágva a víz tükrének, méltósággal megindul hosszú útjára. 1*