Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1893

29 szegényes, lázverte viskóival már előkészítenek azon kietlen, kopár vidékekre, melyek Attikát, a régi és a mai Hellas közponlját alkotják. Igazán végtelen szomorú úton halad itt Attikában a vonat. Mintha csak a mi Karsztunk legridegebb vidékein haladnánk. Csak a tenger kék hullámainak nyugodt játéka enyhíti kevéssé a kopár szirtek bántó merevségét. A nap már jó mélyen járt az égen, midőn egy fordulónál pirosló sugaraitól bearanyozva egyszerre megláttuk az Akropolis hatalmas templomát, a Parthenont. Leírhatatlan a hatás, melyet ránk a görög építészet e leghatalmasabb alkotásának gigasi oszlopsorai lettek. Czélunknál, Hellas szívében, a görög cultura góczponfjában voltunk. Kalaplevéve üdvözöltük a száguldó vonatról e nagyszerű romokat, melyek mintegy óriás múltjuk tudatában büszkén, magasan emelkednek a város fölött, melyből még Korinlhos környéke. semmit sem láttunk. Mint az örök városhoz közeledő utas először Michel Angelo remekét, a Szent-Péter templom óriási kupoláját, mint a kath. civilisalio hatalmának magasztos symbolumát pillantja meg, ügy mutatja meg a közeledőnek az ókori cultura hatalmas tanújaként a sziklás Akropolis háta Iktinos és Kuliik

rates hatalmas Athena-templomát. A kocsi ablakában állva, szemem mélázva ott pihent a hatalmas cultura szomorúan megviselt maradványainál, míg vonatunk az új Görögország modern fővárosának indóházába be nem robogott. E perczekben emlékezetemben elvonúlt e csodálatos város egész múltja. Új életre keltek Kekrops, Erechtlieus, Pandion, Aigens és Theseus regés alakjai, Codrus önfeláldozó hazaszeretete, Solonnak bölcs törvény-