Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1893

11 Patras, az ókori Patrac, hol Cicero beteg Tiroját visszahagyta, a part mentében húzódik el hosszan, s habár a görög szabadságharcz után újra épült, egészen kisvárosiam színezetű. Olyan, mint nálunk pl. Vácz városa. Hanem ami rendkívül érdekes és a déli éghajlatban gyakorlati, hogy némely utczában minden háznak egyforma tornácza van, úgy, hogy a gyalogjáró egy födött folyosót alkot. A házak mind kőházak s az utczákat kitűnően öntözik. Hanem ami egy ily levantei városnak sajátságos jellegét megadja, az utczai élete. Már a harmadik utezából lehel hallani a rekedt zajt, melyet egy kereskedői ulczában csapnak. Siketítő, érthetetlen hangkeverék támadja meg hallóérzékünket s húszféle bűz vegyüléke szagló-érzékünket, ha ily utczába lépünk. S milyen kép tárul elénk ! A boltok mind oly nyíltak, hogy az utczához tartoznak. A híres görög varga ott kalapálja két négyszögméternyi helyén a talpat, közvetlen mellette laczikonyha tűzhelyéről árad a megégetett tengeri hal bűze, mellette a pék kínálja furcsa alakú süteményeit, s mellette a mészáros nyúzott kecskéi lógnak. A földön gyékényen hevernek a kiállításos halak, s köztük őrként nyugodtan dorombol egy macska. A kecske most ragad el egy hagymakoszorút s egy ló észrevétlenül majszolja a gyürnölcskofa salátáját. — S mindenütt képzelhellen piszok, s a legyek ezrei. Az árusok pedig, akár megy előttük vevő, akár nem, már puszta szokásból is rekedtekké kiabálják magokat, nyakereik egészen duzzadtak s arczuk is olyan, mint az öreg trombitásoké. Igazán, egész mulatság az idegenre nézve. Különben nincs mit nézni Patrasban. A római császárok korából való színház romjai s a Szt.-György-téren levő szép kút négy szárnyas oroszlánynyal s fölül a fuvolázó Pánnal minden, mi engem érdekelt. S nem is bánluk, midőn délután fölültünk a vonalra, mely négy óra alatt Olympia közelébe, Pyrgosba vitt. II. — Pyrgoslól Olympiáig. Az első benyomás az olynipiai síkon. Olympia 2000 évvel ezelőtt. Olympia pusztulása. Az olympiai ásatások. Az olympiai museum.* — Meleg júniusi reggel volt. A nap sugarai, J'hoibos Apollón mylhosi nyilai, a tiszta átlátszó levegőn át már hat órakor kíméletlenül támadtak bennünket, élénken éreztetve, hogy mi a Peloponnesosnak erősen déli * E fejezetet szerző a szegedi Dugonics-Társaságnak f. évi ápril havi nyilvános felolvasó ülésén mutalta be.