Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1891
8 Nem bizonyít tehát Toldi mythologicus volta mellett vezetéksőt keresztneve sem, pedig amannak mythosi jelentése a tatár mesékben, emennek pedig közkedveltsége a magyar népmesékben, melyekben a hős még égi testekért is küzd, — első pillanatra ugyancsak kedvezni látszanak Toldy Ferencz véleményének. Mikor ne- Semmi összefüggésük sincs ezen meséknek Toldi mondánkvezhetiink k aj ^grt, mert nincs köztük semmi lényeges közös vonás. ket mondat ' .. közös szár- Hogy két mondát azonosnak nevezhessünk, első feltélel, hogy mazasima k-közös vonásaik, lényeges vonások legyenek. Ha a közös vonások általános emberi tettek, érzelmek, szenvedélyek, minők : szerelem, szülői szeretet, gyűlölet, vagy nagyravágyás, vagy olyan tettek, minők a harczok. vagy a mondákban olyannyira gyakori párviadalok, a mondák hasonlóságáról lehet ugyan szó, de közös eredetükről egyáltalában nem, mert mindezek oly vonások, melyek minden idő minden népénél fellelhetők s felesleges őket máshol keresnünk. Ellenben közös származású két monda, ha lényeges vonásaik egyezők, ezeket pedig a mondák alapeszméjében, tendencziájában s ezek után compositiójában s itt mindennekelőtt a főszereplő személyekben, vagyis azokban kell keresnünk, kik a történet intézői s a cselekvény fejlesztésére befolynak. Ezek után nem kevésbbé fontos még az is, ha a mese vándorlásáról is vannak kézzelfogható adataink. Ez az, amit Toldy Ferencz szem elől tévesztett akkor, midőn a különböző ősnépek Herakleseiben s így a mi Toldinkban is ugyanazon egyént kereste. Kemény Kemény ellenben ezen elveket tartja szem előtt s ezért sikerül Zsigmond n e] {i Toldy Ferencz véleményét oly könnyen megdönteni. Kimondja tan u' manY a mindenekelőtt, hogy a többi ősnépek Heraklesei sem hasonlítanak annyira egymáshoz, hogy el kellene azok közös származását fogadnunk, a mi Toldinknak meg épen semmi köze sincs azokhoz. Kimutatja egyenesen llosvaira támaszkodva, hogy a mi hősünkben nincsenek meg azon vonások, melyek a többi nép hőseit hasonlókká teszik. Tekintetbe veszi először, mikor kezdődik az ősnépek hőseinek életpályája: Herakles már bölcsőjében kigyót fojt, Rustemet griff neveli fellegekig érő sziklán, tehát már születésükkor kezdődik a csodás, rendkívüli, Toldink gyermekkoráról ellenben ilyet nem tudunk. Erről Ilosvai mindössze csak ennyit jegyzett meg: »Erős, vastag gyermek Toldi kicsiny korában.« Az ős népek hősei csodaállatokkal küzdenek, szörnyekkel, amelyektől az országot megmentik, rendesen az ősi primitiv kulturára emlékeztetve, midőn az emberek főharcza még nem egymás ellen, hanem az ellenséges elemek, vagy állatok ellen irányúit. Mint láttuk, a magyar népmese is ismer ily küzdelmeket és Toldinknak még sincs egyetlen ily küzdelme sem. Egyszer küzd ugyan
