Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1891

9 állattal, elfogja az elszabadult bikát, de ez olyannyira mindennapi jelenet, hogy nincs okunk csíráját más népeknél, vagy ősidőkben keresnünk. Az ősnépek hőseit jellemzi továbbá a folytonos barangolás. Herakles pl. elérkezik a világ végére is, mi több leszáll az alvilágba s ez speeziális vonása a mythosi hősnek, mert hisz neki világhírre kell szert tennie. Hol fordul meg a mi Toldink? Csakis hazájában s egyszer királya oldalán Prágában s épen e vonás teszi hősünket specziálisan nemzeti hőssé. A magyar nem barangol. Toldinak ezen speeziális nemzeti vonása erős érv későbbi megtám dói ellen, kik azt állították, hogy a monda kölcsönvétel. Az ősnépek hőseit, különösen az ind- és perzsa hősöket jellemzi, hogy ezek óriási csapat élén indulnak különböző hírneves királyok táborát szétverni, amit Toldi nem tesz, neki csakis párviadalai vannak. Hozzávetjük még a gyengébb bizonyítékot, hogy az ősnépek hősei rendesen hosszúéletüek, még az unokákat is látják mint hősöket s ugyanekkor még maguk is azok, a mi Toldink, mint később látni fogjuk, amennyire a történeti adatokból kiszámítható, óriási erejéhez mérten korán halt meg. Ezután vizsgálat alá veszi Kemény azon vonásokat, melyekből Toldy Ferencz szerint Miklós jelleme szőve van s amelyeket, az ősi népek hőseinek jellemvonásaival közöseknek talál. Ezek Toldy Ferencz szerint a következők : erő, bátorság, ügyesség és szívbeli derékség. Ezekre megjegyzi Kemény, hogy közülük kettő" oly vonás, melyet hiában keresünk Toldinkban. Toldi ügyességét kimutatni nem lehet, a róla keringő mondák szerint inkább nehézkes, mint fürge vagy leleményes. A szívbeli derékségnek pedig ellentmond ama körülmény, hogy Toldi az életéért esedező óriásnak nem kegyelmez meg. Erő és bátorság pedig annyira általános és közös vonások, hogy tisztán ezek alapján összehasonlítást tennünk nem szabad. Miután így lépésről-lépésre kimutatja, hogy semmi okunk sincs a mi Toldinkban ázsiai származású symbolikus hőst keresnünk, áttér Kemény Toldy Ferencz állításának második részére, mely szerint a Toldi monda Nagy Lajos és Mátyás koránál régibb keletű s sokkal régibb korból vándorlott előbb Nagy Lajos, utóbb Mátyás udvarába. Ő arról, vájjon Toldi Lajos, vagy Mátyás korában élt-e, határozott véleményt nem mer adni, de azt határozottan ki meri mondani, hogy a monda a Xl-ik, sőt a XH-ik századba sem vihető vissza. Itt azonban meglehetősen gyenge érvvel áll elő, melyet maga is csakhamar annak talál, t. i. azzal, hogy ezen korbeli hősök ren-