Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1891

4 ját veszszük bonczolás alá, csakis azt kutathatjuk, mi benne a történeti, mi a népmese által átalakíttatott, vagy épen tisztán a népmesétől hozzáadott vonás, de ezért nem lesz érdektelen rövid pillantást vetni a vitára, melyben elsőrendű tudósaink részt vettek, hogy megállapítsák élt-e Toldi s ha igen, mikor s ki volt ? Ezek alapján térünk át Arany Toldijára, hol ismét az a kérdés merül fel, mit vett Arany Ilosvaitól, mit a történet és népmondából, Toldi más feldolgozásaiból, miket teremtett meg géniusza, s hogy alakítá át az egész mondát ? Nézzük először a Toldi monda legrégibb maradványát, llosvai Toldiját. iiosvai Mint nemzeti életünk egyes mozzanatait általában, ügy Toldi Toldija viselt dolgait is régi krónikásaink egyike őrizte meg a feledéstől s szolgáltatta át a későbbi kornak, mint száraz egyszerű anyagot, menten minden költői ékítéstől, oly híven, mint az tőle tellett, tőle, ki két egész századdal később énekli meg a hős vitézi dolgait, melyekről már ő is csak »keveset olvas krónikákban«, mert »az énekszerzők is feledkeztek dolgokban«. Ha most már felvetjük a kérdést, adhatunk e hitelt a krónikás ezen naiv vallomása után száraz adatainak, csakis igennel felelhetünk, feljogosít bennünket erre a krónikások lelkiismeretes hitelre törekvése általában, kik józanul mellőznek mindent, mit nem tartanak igaznak s így sokszor a legszebb költői részleteket is mellőzik. Ezen eljárás világosan kitetszik llosvai egyéb műveiből »Nagy Sándor« és »Ptolomeus«-ból, melyekben semmi mesés elem sem található, pedig ezeket ugyancsak felékesíthette volna, talált erre elég anyagot, miért tette volna ezt épen Toldival ? Nem kevésbbé fontos egy másik körülmény. Szülőföldjéhez Ilosvához közel szintén volt egy Nagyfalú, mily könnyen megmásíthatta volna a hagyományt s szülőföldje dicsőségének emelésére ezt vehette volna Toldi születéshelyének ! Az ő igazság-érzete és hűségre törekvése azonban nem engedte ezt meg. Müvében csakis a bihari Nagyfalút érti, mert Laczfi Erdélyből Budára menvén, sem a szilágymegyei, sem a szabolcsmegyei Nagyfalún nem mehetett keresztül.

1) Mindezek bizonyítják llosvai hű ragaszkodását a hagyományhoz, sőt arra engednek következtetni, hogy valami régibb krónikát is használt s tán erre czéloznak szavai: »Keveset olvasok róla krónikákban «. Mindezeknél fényesebben bizonyít müve számos jellemző vonása, i) »Az úton mentében Váradot haladá Nagyfalú határán hadával hogy ballagna.«