Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1891
19 müvében s korántsem az, hogy a mondában Toldi szerelméről az özvegygyei való kalandnál egyebet nem talált. A bika elfogatását ő is, mint Greguss, az oroszlánjelenet localisatiójának tartja, de ennek tarthatatlanságát már otl is láttuk. Leghasonlóbb itt is a szláv harczossal való viadal, de ebben sincs semmi rendkívüli, ez minden nemzet hőseinél előfordulhat, s hogy a harczos itt is éppen szláv, annak nagyon természetes magyarázata, hogy mindkét népnek legkönnyebben azokkal lehetett baja. A mellékesen érintett tény, hogy a nép Kunóról is igen sokat regélt, meg Toldiról is nem lehetne jelentékeny vonás, sem az, hogy a források nem tartották fenn összes tetteit, de ez nem is áll egészen, mert Kunóról ugyancsak többet őriztek meg a források. Kóla bizonyosan tudták, hogy történeti személy, sőt még születési évét is ismerték, míg Toldinkról az előbbit csak későn tudtuk meg, az utóbbit pedig még ma sem tudjuk bizonyosan. Elég plausibilis magyarázatot ad ezután a monda átszármazására nézve, mi vagy őseink idejében történt, kik Sz. Gallenben is megfordultak, mint Eckehard krónikája is bízonyitja, vagy néhány szónk, melyek a német nyelv életének ezen korából jöttek át. Ez ellen azonban valaki azt hozhatná fel, hogy a harczok és rablókalandok nem igen kedvezhetnek a monda terjedésének és így valószínűbb Heinrich másik véleménye, mely szerint a Xlll-ik s következő században nálunk sokat megfordult német Ritterek hozhatták azt át. A monda magyarosodása azután úgy történt, Heinrich szerint, hogy nálunk is élt egy erejéről híres hős, talán Toldi Miklósnak hívták, kiről a nép sokat regélt, kinek tetteit később Kunó tetteivel zavarta össze, úgy hogy azokat lassanként ő reá ruházta. Mint a fennebiekből láthatjuk, az átszármazás elég tetszetős volna, de maguk a mondák mondanak már ellent minden rokonságnak, mert lényegükben ellentétesek, s még lényegtelen részeikben is kisebb a rokonság, mint a Gamelyn és a Toldi monda között. Ha most már mitsem tudva az ujabban felfedezett okmányok- Miért nem ról, vizsgálat alá veszszük, jogosult-e Toldiban hitregei, vagy idegen lehet a Toldi hőst keresni, azt találjuk, hogy oly kísérlet, mely eredményre nem ge n szármavezethet. A mi mondánk idegen mondával közös forrásból nem szár- zás ümazhatik, mert azon tényezők, melyek valamely monda terjedésének kedvezni szoktak, vagy a szereplő hős nagysága, vagy a mesék érdekessége és szépsége. Az elsőre példa Attila, kiről a közös mondák egész sora mutatható fel, természetesen minden népnél a maga viszonyaihoz alkalmazva, az utóbbira pedig példa, hogy ismét csak saját irodal2*
