Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1891
10 desen vallásos czélok szolgálatában állanak. A külföldön Artus király asztalköre, a Sz. Gral szövetségesei kardjokat keresztény czélokért is forgatják. Hogy ezen érve gyenge, maga is csakhamar belátja, mert megjegyzi, hogy erre Toldy Ferenez azon ellenvetést tehetné, bogy az akkori magyarok gondolkozásmódjába s így népmondáiba is kevesebb vallásos színezet vegyült, mint a többi európai nemzetekébe. Sokkal nyomósabb ennél másik érve, melyet ősi népmeséink természetéből von le, a melyek a mellett, hogy telve vannak csodás elemekkel, boszorkányságok s varázslatokkal, egy-egy tündér nélkül, ki a hős fáradalmainak méltó jutalma lesz, nem is képzelhetők. Argyrust megszereti Ilona, vagy a fennebb említett Miklós népmesékben rendes motivum a szerelem, ez a hős küzdelmeinek inditó oka. A Toldi monda ezekkel szemben egész józan, semmi fantasztikus elem nincs benne. Azt vethetné valaki ellen, hogy mondánkról időfolytával koptak le a csodás elemek, mire azonban azt válaszolhatjuk, hogy mégha megtörtént volna is ez Ilosvai feldolgozása által, a népmonda bizonyára megőrizte volna ezen elemeket, mert ez épen ezeket tekinti főalkatrészeknek s ezeket soha ki nem hagyja. Ezek után határozottan kimondja Kemény Toldy Ferenczczel szemben, mit oly éles észszel, minden történeti nyom nélkül, tisztán Ilosvai műve természetéből következtetett, hogy Toldi nem csak hogy nem mythosi hős, hanem határozott egyéniség. Helyes érveit később fogjuk felsorolni, előbb még az ezután keletkezett többi feltevést is ismertetnünk kell, hogy a kérdés fokozatos fejlődésében álljon ellőttünk, ipoiyi véle- Toldy Ferenez után Ipolyi szól Toldiról Mythologiája »Hősök« menye c z fejezetében. Érdekes, hogy már neki is feltűnt, hogy a történeti hősök után Toldi tartá fenn magát, legélénkebben népünk emlékezetében. 1) Ezen helyes észrevétele után azonban csakhamar hódol Toldy Ferenez mythologikus véleményének. Toldi jelleme és alakja nem emelkedett a mondában, hanem ellenkezőleg a történeti hősök példájával, a népies epika bohóezos, tréfás hőseinek jellemét vette föl s azt, hogy még sem lett ily tiszta bohóezos néphős, abból lehetne kimagyarázni, hogy Toldi tettei egyes valóban létező hősökre rakódtak le. Elismeri tehát, hogy a Toldi monda hőse akár Ilosvainál, akár a mondában valamikor létezhetett, hanem a tettek, melyeket véghezvisz, nagy részben a hitregei származású Toldi tettei. Ezért áttér azon vonások vizsgálására, melyek Toldi tetteiben és életében a mondára, még hozzá hitregei mondára emlékeztetnek. i) Myth. 173. 1.
