Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1890

86 ményt képesek felmutatni: a görög nyelv védőinek a nyelv szépségébe és finomságába helyezett érve elesik. Sőt tovább menve a görög nyelv ellenei elfogadják a formális képzés elvét s azt kiszélesítve egészen a tudományos paedagogia talajára he lyezkednek a támadásban. Elismerik, hogy a nyelvnek tanulása a formális képzést elősegíti, de szerintük az is tény, hogy a formális képzést lehetetlen elválasztani a materialis képzéstől, s minden ismeret, helyes uton közölve maga után vonja a formális képzést. Ki nyelveket tanul, begyakorlódik a logicai és gramaticai categoriák alkalmazásába, de nem tesz még szert könnyüségre a tér- és számviszonyok szemléletében és a biztos osztályozásban. A formális képzés elve csak úgy teljes, ha az minél több természetű anyagon vitetik végbe. E szempontból nagyon elegendő egy classicus nyelvet tanulni, s e czélra nálunk a latin nyelv, mely nemzeti műveltségűnknek különben is egyik eleme, a legalkalmasabb. A latin nyelv kevésbbé fordulatosabb és tényleg darabosabb, de rendszeresebb; s e szempontból a fejlődő érteleni gyakorlására elönyösebb. S nem kell feledni, hogy a latin nyelv megmenti még a gymnasium classicus jellegét is, mert tényleg a gymnasium hosszabb ideig volt el a görög nyelv tanítása nélkül, mint tanításával. S ez érveléshez sorakoznak még azok is, kik egyáltalán ellenségei a sok nyelvtanulásnak. Van valami azon nézetben, hogy több nyelv tanulása sohasem lehet önczél, s a műveltség fokmérője. Hisz akkor egy négy-öt nyelvet beszélő pinczér magasabban állana az egy-két nyelvet értő genialis Írónál. Csak szerencsétlen viszonyok kényszerítő hatása teszik a több nyelv tanulását szükségessé, mint a valójában kisebb, a művelődésben viszonyaiknál fogva hátramaradt nemzetek kénytelenek más nagyobb népek nyelvét is elsajátítani. Sőt azt bizonyítják, hogy a nyelvek tanulása nem gyarapítja a szellemi erőt, ellenkezőleg mintha az értelmi intensitásnak kárával járna. Hivatkoznak a genialis görög népre, . mely műveltsége fénykorában csak a saját nyelvét beszélte, s nem mulasztják el felhozni, hogy a cultura eredetiségére, velösségére és eszmei tartalmára nézve az egynyelvű francziák és angolok messze felülmúlják a németeket. Az érvek második csoportja, melylyel a görög nyelv védői síkra szállanak, a gymnasium ideális jellegének megóvását czélozza. Azon igazságból indulnak ki, hogy a görög nép volt az, mely az európai cultura alapvetését a Középtenger partvidékein annyi erővel, természetességgel és bájjal oldotta meg, hogy munkája páratlanul áll a világtörténelemben. A magasabb szellemi élet minden eleme itt alakult meg, s minden tudománynak alapja, bármily büszkék vagyunk rájuk, — mint a philosophia,