Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1890

37 mathematica, poetica, medica, physica stb. itt rendszeresíttetett. ()k bontották ki a liberális szcllemélet zászlaját, s a görög szellemben rejlő erő forrása minden haladásnak. Midőn Európában a barbároknak a középkor elején a történelem színpadán való megjelenése a szellemi életet teljesen háttérbe szorította, az idők durvaságán és nyegleségén csak a görög tudományok föléledése győzött, s a görög szellemnek sírból való föltámadása szülte a renaissancet, az újkor kezdetét. Ok a görög nyelv kiküszöbölésében korunk materialisticus irányának győzelmét látják, pedig az államnak ápolnia kell a jövő nemzedékben a közjó iránti ideális lelkesedést, melynek pótolhatlan iskolája a görögök világnézetébe való bevezetés. Ezen alapon azután végzetes tévedésnek tartják, ha szakítanánk a görög nyelv és irodalom tanulásával, s így elzárnék a történeti tájékozódás útját. Hangsúlyozzák, hogy culturánkat csak akkor ismerjük igazán, ha tudjuk, hogy miként alakult és fejlődött. Utalnak a görögnek mindenben nyilvánuló ideális világnézetére, azon ethicai hatásra, melyet Achilles, Patroklos és Hector, Leonidas, Miltiades, Themistokles, Perikies és tíocrates idealismusa, kitartása s hazafisága az ifjú lélekre gyakorolnak, s melylyel az ifjúság erkölcseit, világnézetét irányítják. A görög irodalom szépségét, teljességét emelik ki, mit semmi sem pótolhat. Es a miért leginkább tartották szükségesnek a görög nyelv tanítását, az az aestheticai ízlés biztosítása, a történeti tudat s a vele járó erkölcsi megerősödés érdeke. Minthogy pedig az egyesnek röviden ugyanazon utat kell megtennie, melyet megtettek egész korok, első sorban Homeros tanulmányozását ajánlják. A volt „Közoktatási Tanács" véleménye erősen hangsúlyozza, hogy Homeroson tájékozódott az európai népek irodalmi ízlése, s evvel szabadult 'fel a nemzeti költészet. S így az iskola is csak Homerossal deríthet világot a költői alkotás természetére, s minden elvont theoretizálás csak értelmetlen szószaporítás lenne. E szempontból a görög íróknak, különösen Homerosnak olvasását elengedhetlennek tartják, s hogy mennyire múlhatlan a költői mű ilynemű méltatására magának az eredeti nyelvnek is ismerete, arról könnyen meggyőződhetik a magyar ember, ha Arany Jánost, pl. német fordításban olvassa. S a támadó fél ez érvek ellenében nemcsak hogy elfogadja a védő fél álláspontját, hanem tele iróniával rámutatva a tényleges állapotokra, azt feleli, hogy a görög nyelv védői nem tudják ezen álláspontot megvalósítani, s ö, a támadó fél akar annak érvényt szerezni. Igaz, hogy a támadó fél ez argumcntácziók értékét sokban reducálja, de álláspontjának igazságáról annyira meg van győződve, hogy erre súlyt sem fektet. így figyelemre méltó, hogy midőn elismerik a görög nép alapvető munkáját a civilisatióban, lejártnak tartják azt az időt, melyben az ó-kori hagyományt tekinthetni ismereteink egyedüli forrásának, s melyben a tudományos kutatás eredményeinek átörökítése a holt nyelvekre szorul. A modern ci

vi-