Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1890

gymnasticájának tere. S érvelésük súlypontját épen arra fektetik, hogy kimutatni igyekeznek, hogy e felíogás által kitűzött czélt a görög nyelv gymnasiumi tanításával nem lehet elérni, sőt e tanítás a czélt épen veszélyezteti. Úgy vélik, hogy a gymnasium czélját más uton lehet csak elérni. Lássuk tehát az érveket, melyek az eldöntő liarczot megvívni hívatvák. Az érvek első csoportja, melyekkel a görög nyelv hívei síkra szállanak, azon formális értelmi haszonra vonatkozik, melylyel a nyelv kategóriáinak felismerése, a szövegelemzés logicai műtéte jár. Természetesen távol vannak a formális képzés elvének azon egyoldalú felfogásától, melyet a régi gymnasium hívei vallottak, s mely pusztán a nyelvtanulásban találta az emberi értelem kizárólagos gymnasticáját. Hanem azért a tapasztalat és józan paedagogia talaján állva egyáltalán nem hajlandók engedni a formális képzés helyesen felfogott elvének fontosságából. Nyomatékkal hirdetik, hogy a rendszeres nyelvtanulás az ismerő, következtető és ítélő tehetséget csak úgy fegyelmezi, mint pl. a mathematica. S minthogy e logicai műtét modern nyelveken, tekintve azok folytonos ingadozását és változását, oly sikerrel soha végre nem hajtható, mint a bevégzett classicus nyelveken, az emberi szellem e megjegöczödött műremekein : a latin és görög nyelvet e tekintetben pótolhatatlanoknak tartják. S e tekintetben a görög nyelv páratlan gazdagsága, az irodalmi görög nyelv finom árnyalatozása, mely a görög szellemnek a forma és összhang iránti genialis érzékéből állott elő, s mely a világirodalomban talán legszebben találta el a gondolatok fordulataihoz és az érzelmek színezéséhez a megfelelő külalakot: még a latint is messze túlszárnyalja, s paedagogiai szempontból első sorban jöhet szóba. •S mit felelnek ez okoskodásra a görög nyelv ellenei ? Teljesen elismerik a görög nyelv tökélyét, s bevallják, hogy szebb nyelv emberi ajkon még nem született. De épen ezért — mondják ök — mennyi időre és munkára van szükségünk, hogy mélységeibe behatoljunk s finomságait észrevegyük. Mennyit kell tanulnunk, hogy hajlékonyságát méltányolhassuk s a finom értelmi eltéréseket, melyek e nyelvben le vannak rakva, fölfedezhessük. A nyelv, minél tökélyesebb, annál nehezebb a helyes megértésre, mert a beszéd megértésének procedúrája nem pusztán receptiv, hanem teremtő munka. Midőn az ember beszél, mindig újból teremti a nyelvet. A nyelv és gondolat együvé forrott; a nyelv még nem teremti a gondolatokat; a nyelv finomsága a gondolatok finomsága, s csak a fejlett finom gondolkodó erő érti meg a nyelv finomságait. 8 mert a kétségbevonh'atlan paedagogiai tapasztalat azt bizonyítja, hogy a mi tanrendszerünkben a tanulók távolról sem képesek a görög nyelv finomságaiba behatolni, mi különben is bármily bő tanulás mellett oly il'ju korban csak ritka esetben lehetséges, sőt ellenkezőleg csak szomorúan töredékes ered3*