Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1888

12 írt egy kis füzetet; Ficlite leginkább csak liíres beszédeiben paedagogus; Hegelnél csak szétszórt gondolatokat találunk. Herbart és Schleiennacher foglalkoztak rendszeresen a paedagogiával, amaz mint kitűzött czéllal, emez mint otliicus természetének folyományával. — Mindenesetre oz is elég volt arra, hogy alapúi szolgálhasson, s az újabb tudományos paodagogia nem is mulasztja el felhasználni. Fájdalom azonban, hogy korunk nem épen kedvez a philosophiai szellemnek; a természettudományok módszerei jutva uralomra, a gondolkodó elméket túlságosan arra szoktatták, hogy részletekbe merüljenek, s az egész felfogása kovésbbé érdekli. A felfogás magasabb látókörét feláldozzák a következtetések biztosságának. A részletekbe való elmei-ülésnek következése, hogy a legfőbb kérdésekre nézve, az ember, az élet, a társadalom kérdéseire 'nézve a legnagyobb értelmi anarchia constatálható, s míg a részletek terén az emberi elme bámulatos éllel forgolódik, az egész átnézetének egyöntetűségét elveszíti. Mindazonáltal korunk o munkája, mint átmenetet képező kor munkája kiszámíthatatlan horderejű a jövő szempontjából, mely így az egésznek, a kosmosnak felfogását és az öntudatban való szervezését biztosabb alapokon, magasabb szárnyalással létesítheti. Ezen, a középiskolai kérdés természetének, jelen állásának rövid jellemzése után megkísérlem rámutatni azon alapkérdésekre, niolyeken a középiskola eszméje felépülhet. Tudom, hogy minden egyes kérdés még távolról som mondható megoldottnak, de az emberi elme kényszerűsége, hogy legalább körvonalaiban egy ideális képet, az alapeszmék rendszerét alkossa meg, melynek keretébe folyton gazdagodó tapasztalatait, s fejlődő gondolatait beilleszthesse. III. A középiskola a nevelés általános munkájában, mint annak egyik tényezője foglal helyet. A nevelés tényezői közé azonban tágabb értoményben mindaz sorolható, mi az ember akár testi, akár szellemi életének fejlődésére s ennek irányítására befolyással van. Az ember a mindenség körébe helyezett lény, a mindenséggel ugyan összefüggésben levő, de önálló életfolyással bíró Organismus, melynek élete épen a mindonségnok ráhatására való reagálásában áll. Az ember csak a szükségképen létező föltételek közepette érvényesítheti magát, s alá van vetvo a világegyetem befolyásainak, melyek egymást keresztezik, egymásra folyton előmozdítókig vagy akadályozólag hatnak, s amely keresztezést Hegel

1) a planéták rendszeréhez hasonlítja, mely látszólag szabálytalan mozgást mutat, de melynek törvényei megismerhetők. Az ember természetében meg van ugyan l) Dr. Gustav Thaulow. Hegels Ansichten über Erziehung und Unterricht. Kiel. 1883. 1. 37.