Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1888
13 individualitása legalább formaliter, áo ez tartalmat, arczulatot már a környez otnok, és pedig a legtágabb értoménybon vett környezetnek behatása alatt nyer. — így a formális, velünkszülotott individualitást kiegészíti egy másik, már materialis, szorzott individualitás, melyek együttvéve alkotják az ember egyediségét. 1) — Mert hogy az ember egész szellemi irányára elhatározó befolyással van a vidék, a hol, a családi és társadalmi viszonyok, a molyok között gyermekkora első éveit tölté : az nem szorul bizonyításra. Mert kétségbevonhatatlanul befolyással van az emberre, vájjon fejlődéskorát hogyok közt, vagy rónán, tenger mollott, jégmezőkön vagy derűit ég alatt élte-e át ? Sőt a ház, az udvar, a kert, az utcza és játékholyok, molyoken a lolkiélot olsö benyomásait szodto, részt kövotclnok az egyediség megalakulásában. Másrészt a család, a rokonság, az egyház, az állam, a nemzőt és kor, molybon a gyormok felnő, folyton-folyvást szinte észrevétlonűl alakítólag hat a lolki élet fojlödésére. Ilogy azonban a növelés factorai czélunkhoz képest ily tág értoménybon nom vehetők, az a dolog természetének kifolyása. E factorok behatása az emborro nézvo legnagyobb részben szüksógképeni, s ha bizonyos tokintotben módosítható is, de teljesen ol nom zárható. — A viszonyok, molyok közt az ombor individualitása alakúi, kényszorítőok, s kovésbbé az ombor tervszerű akaratától, mint holyzoto föltételeitől, a Gondviselés akaratától függ. — Tervszerű, teljesen az ombor belátásától függő tényező a nevelésben három van, t. i. a család, az iskola, s bizonyos érteménybon a társadalom. Család, iskola, társadalom. így a nevelés szempontjából kiindulva, tapasztalati úton ugyan, de a civilisatio szempontjából lényeges viszonyok között o három rokon tényozőro akadtunk. E sorrenddel egyszersmind már jelezve is van, hogy az iskola, mint növelési factor, hol foglal holyot. Nom ugyan úgy vévo a dolgot, mintha a három tényező bármelyikét is isolálni lőhetne a többitől, hanoin mert mindegyikének ogy általános korotbon megvan saját önálló munkaköre. Mindháromnak obioctuma az ombor, s ennyiben közös alapon állanak. Mindhárom tényező, ha létjogosultsággal akar birni, ogy feladaton munkálkodik, hogy az embert czéljához segítse. Mindhárom tényező működésének bármely mozzanatában holyoson csak az emberből indulhat ki, s az omborhoz térhet vissza. Azonban mindhárom tényezőnek ozon közös alap daczára a bonnök rejlő sajátosságnál fogva külön, önálló munkaköre van, molyot a másik nem végezhet, legföljebb tökéletlenül pótolhat. Az ombor mint önmagával jó tehetetlen születik o világra ; tosténok, szellemének egyaránt való gyöngosége a család szorotőon ápoló körére utalják. Gondos szülői ápolásra van a' gyermeknek szüksége, hogy fejlődésének első szaka mogvalósúlhas!) Ziller, az ujabb tudományos paedagogia egyik kiváló képviselője, érdekesen fejti ki ezen te'telt „angeborene Anlage" s „erworbene Anlage" nevek alatt. L. Tuiskon Ziller. Allgemeine Pädagogik. K. Dr. Karl tust. Leipzig. 1884.
