Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1888

11 mond, midőn hangsúlyozza, hogy a középiskola legmélyebb alapkérdéseit nem vizsgálták kellőleg, csakhogy Frarynalc sincs ereje e mélységbe lebocsátkozni. — „A gazdasági átalakulás", „A nomzeti érdek", „A pénzkérdés" czímü fejezetekben kifejtett nézeteiből meríti alapolveit, de a középiskola complicalt szervezetének lényegébe nem hatol, csak egyes, a viszonyok által előtérbe tolt szempontokat ragad meg s eszméin nagyon kirívó a közelmúltban súlyos voroségot szenvedett francziának okoskodása. De ezen nem is csodálkozhatunk. A középiskola reformja a helyes és biztos irányban akkor indulhat meg, ha a tudományos paedagogia a probléma alapkérdéseire vonatkozólag megállapodásra jut. Míg a tudományos paedagogia megdönthetlen vezéreszmék felállítása által az összos törekvéseket ogy közxis útra nem tereli, addig a reformtörekvések folyton váltakozó megoldási módokat vethetnek a felszínre, de a rendszeres haladás ki van zárva. Sőt kétségtelen, hogy addig is, míg ez megtörténik, a törekvéseknek majd egy, majd más szempontból sikerök meglesz. Hisz a tapintat, a tudatra még nom kelt eszméknek inspiráló ereje, hatalmas és szükséges tényezője az embernek intézményeinek alkotásában. S az emberi lélek o mistikus, mert alkatelemeire toljosen föl nom bontható ereje ép ott jusson érvényre, hol az elme egy szövevényes, minden módon complicalt problémával, egy minden részében figyelemmol alig kisérhotö Organismus működésével áll szembon. S a jelen században megindult tudományos paedagogiáig a mult nagy paedagogusait úgyszólván csak e tapintat, a lélek ez inspiráló erője vezette. Ez erőt a jövő munkája sem nélkülözheti, do pusztán arra nem bízhatja magát. — A tapintat a részben még rendezetlen egyéni benyomások és az okszerűen át nem értett tapasztalatok tömegéből létesül, s mert működését az elme öntudatával toljosen ellenőrizni nem képes, nagyon ki van téve a tévedés eshetőségeinek. Másrészt pedig szomorú igazság, hogy a paedagogia ily jellegű organizálása a legnehezebb problémák egyike. A nevelés kérdése, ha egész mélységébon voszszük, összefüggésben van az emberi élet minden mozzanatával. Egyrészt gyökerei lenyúlnak a test és lélek organismusának legmélyobb rejtekeibe, s tökéletes paedagogia csak tökéletes anthropologián és psychologián épülhet fel; másrészt az emberiség világszerepéböl, s így a történet bölcsészeién s a bölcsészet történetén alapuló ethicából és politicából szedi alapelveit. A paedagogia a philosophia betetőzése, s az adja meg ennek practicus értékét. Tökéletes paedagogia a cultura bevégzettségét jolenti. Míg azonban az emberi ész a philosophiai alapgondolatokat sem tudta rendszeresíteni, míg épen az ethica és psychologia, a paodagogia e két alaptudománya, úgyszólván csak a jelen században indult fejlődésnek: nom csodálkozhatunk, ha a tudományos paodagogia a philosophia legmostohább gyormeke. A nagy philosophusok legtöbbnyire csak paodagogiai gondolatokat, s nem rendszeres paedagogiát írtak. Kant kénytelenségből