Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1887

32 Ks Penelopé sem óhajt más halált, mikor a szolgálói felébresztik (u. o. XVIII. 200.) : „Oh mi szelíd álom lepe meg gyötrelmeset engem ! Bár ily szende halál küldetnék Artemis által Énnekem egyszeriben," hogy végre megszűnnének keservei. Ne csodáljuk aztán, ha a minden szépért lelkesülő görög nép szivét megragadták e költői sorok, s még a halál alakját is" poézissal vették körül ; még a későbbi korban is nem az az aesthetikátlan ijesztő, borzalmat keltő csontváz jelképezte a halált, mely napjainkban, hanem egy szolid tekintetű üde ifjú, ki jobbjában lefordított fáklyát tart. Azon ízléstelen és minden szebb érzést léhűtő ábrázolásnak visszataszító példáját találhatni az ó- és középkori művészet hazájában, az örök városban, hol a S. Maria della Concezione nevezetű templom alatt levő és négy teremből álló halottas kápolna fala 4000 kapuczinusnak csontjaival van felékesítve ; még a mennyezet ékítményeit is ezekből állították össze. Sokat haladtak e tekintetben a firenzeiek, kik gyönyörű temetőjükben elhunyt kedveseik sirja fölé azoknak művészi kivitelű, carrarai márványból készült mellszobraikat állítják. Az igazi fájdalom még a hiúságot is kiöli a nőben. A hűséges nők példányképét, Penelopét, hiába biztatja derék komornája, hogy kendőzze egy kissé magát, mert könytelt szemekkel nem indulhat a kérők közé ; a szelid lemondás bús hangján válaszolja neki ((). XVIII. 179.): „Elvették az én szépségemet akkor Meny lialhatlani, amint ö elevedze hajóin." Ugyanezt válaszolja a kérők udvarlásaira is (u. o. 250.) és csak egyre férje után eped. Ks mikor felemlíti annak szavait, hogy ha fia felnő és ö nem tér vissza, menjen férjhez — nem örül neki semmit sem ; hanem a lemondás bús hangján mondja (u. o. 271.): „Megjön az éj, mikor elközelít szomorú lakodalma Árva személyemnek, kit Zens megfoszta örömtől!" Ugyancsak Homérosznak bánatra hajló szívét jellemzik azok a snliajtozásolí', amelyek alakjai kebléből kitörnek. A harczban rettenthetetlen dalia, Akhilleusz „nehezen sóhajtozva" válaszol anyjának (I. I. 304.) Patroklosznak (u. o. XVI. 48.) ; majd a sokzaju tenger partján fekszik mélyen sóhajtozva (u. o. XXIII. 59.); Alkinoosznak feltűnnek Odüsszeusz mély sóhajtásai (O. VIII. 95); Telemakhosz jajgatva sóhajtozik atyja után (u. o. XVI. 195.) Penelopé senkivel sem törődik, csak férje után epedezve sóhajt. (U. o. XIX. 136.) Mikor Alekszandrosz Menelaosz láttára gyáván visszavonul, a hü Hektor így sóhajt fel (I. ITT. 40.) : „Bár ne születtél, vagy bár vesztél volna te nőtlen."