Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1887

19 rál neki férje utolsó találkozásáról (O. XIX. 254.): „Már ezután, idegen, igen kedves leszesz a mi lakunkban !" Mikor Hermész útitársul szegődik az öreg Priamoszhoz, bogy ezt elkísérje szomorú útjára, fia kiváltására, s beszélgetéseik közben részvéttel ezt mondja #Hektorról: „A te fiadban a legvitézebb férfiú veszett el" (I. XXIV. 384.), megenyhül az ősz szíve, jól esik neki az elismerő szó, s ily hálásan tudakozódik kiléte után : „Ki vagy te, nemes ifjú, és minő szülőktől való, aki szépen említed szerencsétlen fiam halálát?" (U. o. 387.) És hogy a családi kör teljes legyen, még a hü kuvaszt is bolehozza Odüsszeia költeményébe. Már a XVI. énekben (10.) figyelmezteti Odüsszeusz a kanászát, midőn Telemakhosz közeledik hozzájok, hogy valami ismerőse jön, mert a kutyái nem ugatják meg, hanem farkukat csóválva hízelegnek neki. A XVII. énekben pedig megható érzékenységgel festi le Odüsszeusz vadászebét, a vén Argoszt. Ott fekszik elhagyatva, kulláncscsal ellepve az egykor fürge kutya a trágyadombon (300.) : „Most hogy sejdíté közelében lenni Odüsszeuszt, Megcsóválta ugyan farkát s füleit lekonyítá, Ámde saját gazdájához nem futhata többé; Aki amarra tekintve könyet törlött ki szeméből, Rejtve kanászától." S miután Odüsszeusz bement a lakába, „Argosz ebet pedig egyszeriben meglepte halála, Hogy húsz évek után megpillantotta Odüsszeuszt." Talán magának Homérosznak volt egy kedves emlékű kutyája, hogy még név szerint is megénekli, sőt gazdájával megkönyezteti, de annyi bizonyos, hogy e könyek egy rendkívül érzékeny szivnek az árulói. Különben a nagy lelkeket jellemzi, hogy miután nagyon könnyen meghasonlanak az emberekkel, a hűség képviselőjével kötnek benső barátságot. Lord Byronról említi Castelar, hogy volt egy kedvelt kutyája, mely egy napon megdühödt; oly gondosan ápolta, mintha testvére lett volna, s midőn kimúlt, emlékkövet állított neki. — Wagner Ilikhard, századunknak egyik legnagyobb zenésze, még életében megcsináltatta sírboltját. Énnek közelében borostyánnal körülfuttatott kő áll e felirattal: Itt nyugszik Russ és vár ! É kő alatt van eltemetve Wagner kedves obe, mely néhány évvel ezelőtt méreg által mult ki. (Pesti Napló 1883. 49. sz.) íme ! Olyan egyszerű szavakkal és keresetlen képekben állítja elénk Homérosz a családot, melyet aztán lelke húrjainak dallamával oly kedves harmóniába olvaszt össze; ebben rejlik Homérosz bubája, melylyel a világot már három ezer éve igézetében tartja. Jól mondja Ferenczy (i. m. 103. 1.): „Miért nem leljük gyönyörünket gyakran ujabb költőinkben, kiknek művei akár az érzékiség magasztalásával, akár a képzelet ragyogó színeivel ingerlik, akár a világfájdalom vagy tomboló öröm szertelenségeivel akarják elragadni lelkünket? Mert nem értenek Prometheusz mesterségé-