Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1887

20 hoz, nem tudják az ész eszméinek örökragyogó napjából egy szikrát lehozva életre gyújtani a holt anyagot." Hogy Homérosz a szerelemtől sem volt idegen, hogy az ö keblében is föllángol* az az érzelem, melyet az emberi N szív virágjának neveznek, s a mely nélkül „pariim comis Juventas" mondja Horatius (0. I. 30.) s a boldog családi élet alapítása is khiméra marad és költőnk sem tudott volna annak érzete hiányában igazi családiasságot festeni, — gyanítjuk az I. XXIV. 130. verséből, melyet Thetis istenasszonynyal mondat. A házból lépjünk ki a hazába, és tekintsünk szét, találunk-e oly helyet, melyből a danaok megéneklöjének hazafias érzelmeit kiérezhetjük? Midőn Hektor igy szól: „Egy jósjel a legjobb : megvédni a hazát" (I. XII. 243.) ép úgy érezzük a költő hazafias hevét, mint mikor Kölcsey ismeretes disztikhonját olvassuk : „A haza minden előtt." A Horatius mondásának : „Dulce et decorum est pro patria móri" (0. ITT. 2.) eredetijét szintén megtaláljuk Homérosznál, (I. XV. 494.) ahol Hektor így buzdítja a trójaiakat: „Harczoljatok tömegesen, s aki közületek megsebesülve vagy lesujtatva eléri halálát ós végzetét, haljon meg ; nem lesz neki dicstelen a hazáért harczolva meghalni, s mentve lesznek azontúl neje és gyermekei, háza és öröksége sértetlen marad, ha az akhaiok hajóikkal a kedves hazai földre mennek." Az agg Nesztor, ki már két nemzedéket élt túl, s még mindig megállja a helyét, ily hazafiasan tüzeli a csiiggedőket (I. XV. 6G1.) : „Emberkedjetek oh feleim : mindenki tekintsen A szégyenre vidékitiil is : gondoljatok édes Gyermekitek, javatok, feleségtek, sziileitekre Híven, akár élnek lakaikban, akár pedig halnak! Ugy van, ezen tovalévökért esdeklek, erősen Álljatok és többé soha hátat senki ne adjon." S midőn Ilektor az utolsó rohamra készül, s érzi, hogy a halál torkába rohan, ily lelkesedéssel buzdítja magát (I. XXII. 304.) : „Ne voszszek el gyáván és dicsőségtelenül, hanem nagyot véghez vive, melyet az utódok is meghalljanak." — Mint jó hazafi, irtózik a belháborútól, mely polgárt polgár ellen, szülőt gyermekei ellen és viszont uszít, azért mondja a bölcs Nesztor (I. IX. (53.) : „Nincs annak sem nemzete, sem törvénye, sem hona

1, aki a szörnyű polgárháborút szereti." Mennyi lelkesedés és hazafias hév van Aiasz beszédében (I. XV. 733.), melyben a danaokat a trójaiak ellon tüzeli: „Oh feleim, daliás danaok, csemetéi Arésznek ! Nincs közelünkben erős város, tornyokra kiépült, Mely felváltogató seregével iiditene minket: De mezején a fegyverezett deli trójaiaknak. A tenger közelében üliink, tova drága hazánktól : Ig3- karainkban az iidv, és nem hanyag ütközetekben !"