Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1883

— 39 — ter magasan álló Kelővíznél kiindulva s a Paphalomnál végződve, a felső vizeket mind — s határunkból a Kereseti vizek, Nagy- és Kis-Széksós tavak, a Madarásztói vizek völgyeinek összes vízmennyiségét — még az eddig észlelt legmagasabb Tisza-vízállás mellett is (81-822 meter Adria felett), a Tiszába vezetni képes ; a beömlés ennek vízállásától tehát független. Megemlitendőnek tartjuk végül, hogy e tervezett csatorna határunk északnyugati részétől a Kelővízből kiindulva, mintegy 20 kilométer átlagos hosszúságot véve Szeged város határán halad keresztül. Ezután mintegy 12 kilométert a dorozsmai határban haladva, a Kereseti laposnál a határ déli részén azt elhagyja s a Zákány és Lengyel kapitányságok területének északi részén újból határunkba lép. Ezután az alsóvárosi tanyákat és tanyafoldeket majdnem teljesen E.-Déli irányban (csekély eltéréssel DK felé) átmetszi s a Paphalomnál a Tiszával egyesül. Ezen alsó részén átlagos hossza mintegy 18— 20 kilométer. így tehát átlagos hosszának majdnem 4/

5 részében határunkon haladna keresztül. E csatorna létesítése Szeged város külterületi birtokosainak legfőbb törekvését képezhetné, mert a Fehértó, mely jelenleg ugyan szárazon áll — s i«y a legjobb szántóföldeket nem veszélyezteti, — főleg nedves években, melyek még a múlt században kezdett s mostanig folytatott megfigyelések folytán átlag minden 5-ik évre esnek, nemcsak hogy megtelik, de — mint az 1881. évi határunkra nézve fiók-katasztrófa megmutatta, — ki is önt. Az 1882-ik évben kiadott polgármesteri jelentésből tudjuk, hogy a Fehértó akkor — Székhalmi gátjainak átszakitása után — nemcsak mintegy 5 ezer holdra menő értékes szántóföldet borított el, hanem egészen a városi körtöltésig hatolt, s csakis éber elővigyázat s nagyobb erőkifejtés akadályozta meg, miszerint a víz a társulati védmüvek alá nem jutott s mi több a városi külterület többi részének megmentése is, csak a rókusi nyomáson s az Othalom körül hirtelen vont nyúlgátak létesítése által sikerülhetett. A már fentebb ismertetett két fő-vízgyűjtőn kívül névszerinti felemlilitésre érdemesek még a következők : a) A várostól északnyugatra fekvő u. n. felsővárosi határrészben : 1. Kelő-tó, átlagos fenékmagassága az adriai tenger felett . . 96-0 méter. 2. Csöngölei-tó, átlagos fenékmagassága az adriai tenger felett 95-0 „ 3. Nagy-Üssze-széke „ „ „ „ „ „ 87-0 ,,, 4. Makra-széke „ „ „ „ „ „ 86-5 „ továbbá a Szirtos-szék, Győry-szék stb. b) A várostól nyugatra s délnyugatra eső u. n. alsóvárosi részben: 1. Doma-szék (átl. fenékm. az adriai tenger felett 90-0), 2. KisIván-szék, 3. Sáros-szék, 4. Görbe-szék, 5. Nagy-Széksós (átl. fenékmagassága az adr. t. f. 88.5), 0. Kis-Széksós, 7. Madarásztó, 8. Bogárzó stb.*) *) Ezek mind megannyi nagyobb területeket elfoglaló jobbára állandó vízállások. Vannak ezeken kívül a tanyák között és yedig igen nagy számmal u. nevezett sem-