Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1882

12 később az ezeket létrehozó fensőbb hatalomnak és a túlvilág" létének élénk hite. Tekintsünk csak szét széles e világon, keressük fel azon em­bereket, kik, távol a czivilizatió mintába öntő hatásától, a szabad ter­mészet karjain élik napjaikat; vizsgáljuk meg őket napi ténykedé­sükben, nem azt fogjuk-e tapasztalni, hogy előttünk még oly silánynak tetsző eljárásukban sem elégszenek meg valamit igazán és jól tenni, hanem azon vannak, hogy azt még szépen is tegyék. Az őskor nomádjai, azaz vándornépei, minőket Közép-Ázsiában a Kaspitengernél és messzebb keletre még most is láthatni, midőn nyájaikat egyik helyről a másikra terelgették, magokkal vitték fogé­kony lelköket is; és ahol a nyájak legeltek, ugyanott gyönyörködtek a pásztorok is a szép, a magasztos természetben, melynek életet, mozgalmat, hangulatot kölcsönöztek. A kézművesek, iparosok, mester­emberek, midőn az úgynevezett „remeket" készítik, szintén a szépet akarták és akarják megérzékíteni, feltüntetni. A görögök előtt virágzott népektől sem lehet megtagadni a szép iránt való érzést és a művészeti szellemet, melynek nyilatkozatát az iro­dalomban ugy, mint a művészetben feltalálhatjuk. Tekintsünk el az irodalomtól és a költészettől, — az építészetnek és a szobrászatnak dicső emlékei is elég hangosan hirdetik a világ legrégibb népeinél felta­lálható művészeti szellemet. A hébereknél Dávid palotája Sión hegyén, a bölcs Salamonnak nagyszerű temploma Mória hegyén; továbbá Babylon és Ninive városok óriási palotái; India szikla-templomai; az egyptomi lobrok, obeliszkek, sziklasírok, szobrok, katakombák, shpinxek; a perzsáknál Persepolis nagyszerű romjai s a szép szobrá­szati müvekkel ékesített királyi várak és paloták, sat. — mind az emberi szellem azon munkálkodásának eredményei, mely által a szép­nek megfelelő szép alakokban való előállítása czéloztatott. Igaz, hogy ezen műalkotásokban a szép nem volt oly magas mértékben megtes­tesítve, mint ezt pl.: ez athenai Parthenonon szemlélhetjük, hol min­den egyszerűség mellett a legnagyobb arányosság és a legszebb össz­hang, teljes bevégzettség tűnik fel a szemlélő előtt; hanem azokban anyag anyagra van halmozva, tér tér mellé van állítva, és pedig oly megdöbbentő kiterjedésben, hogy egységet és szabályosságot haszta­lan keresünk. És ha mindjárt az építészettől elválhatatlan szobrászati -és festészeti müvekben : mint a Persepolis falain ábrázolt hősökben, az indiai templomokat tartó elefántokban, az egyptomi templomok előtt őrködő sphinxekben nincs is meg az az élet, az az összhangzó szépség és arány: Ázsiának és Afrikának föntebb említett őskori né­peitől az érzéket a szép iránt és a szép megvalósítására való törekvést, •és így a művészeti szellemet megtagadni nem lehet, sőt ennek léte-

Next

/
Oldalképek
Tartalom