Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1882

— 27 -— dául egy Zrínyi Miklós, Faludi Ferencz, Ányos Pál, Berzsenyi Dániel, Vörösmarty Mihály, Kölcsey Ferenc, Tompa Mihály, Tárkányi Béla, Sujánszky Antal, Mindszenty Gedeon, Garay János, Kisfaludy Károly, Székács József, Arany János s még több költőnknek vallásos ihlettségü és erkölcsös kedélyhangulatot lehelő ódái, hymnusai, zsoltárutánzati s más hasonló vallás-erkölcsi irányú szép költeményeiből kisugárzik. A tiszta erkölcsű értelemnek és a felmelegült léleknek mindmegannyi gyönyörű szülöttei ezek, melyek a legszebbet, a legmagasztosabbat, a legfönségesebbet, a láthatatlan örök istenséget teszik vonzó képekben láthatóvá, s ránk, emberekre, javító, oktató, nemesítő, gyönyörködtető, felemelő és átalakító hatást gyakorolnak. Kiemeljem-e a festészetnek müveit, melyek még azokat is tanítják, oktatják és nemesítik, kik olvasni nem tudnak ? Lehet-e elzárnunk keblünket azon szent érzelmek elől, melyek, hogy többet ne említsek, például egy temetés láttára, vagy egy nagyszerű oratóriumnak, zeneimának, avagy bármiféle vallásos éneknek hallása alkalmával bennünk önkénytelenül támadnak ? Csakugyan igazak azon aranyszavak, melyek a vallásos ének el nem titkolható hatását tüntetik fel: „Mi sem képes az ember lelkét ugy felserkenteni, a föld felett felemelni, a test kötelékeiből kioldani, mint egyetemes zengése a szent énekeknek. Természetünk oly örömet érez az énekben, hogy síró gyermekek általa lecsendesíttethetnek." Aesthetikai érzelmek ezek,*iesthetikai kedélyügy, mely ellen az értelem hasztalan viaskodik. Ezek a tények határozottan beszélnek a viszonyról, mely nélkül az egyes tudományok értékökből veszítenének. Ha a nyelvtudományt nézzük, ebben is olyféle viszonyra akadunk, milyenről már föntebb szólottunk. Számba nem véve azon szélesterjedelmü és teremtő erőt, melyre a nyelvtudomány képesít, képező erejének kétségkívül legbecsesebb műve : az értelemnek fejlesztése. E mellett a nyelvtudomány képesít bennünket a magasabb képzettségű szellembajnokokkal való társalkodásra, s a felsőbb műveltség elsajátítására. Nyelvtudomány nélkül — hogy egyebeket mellőzzek — rájönnénk-e példáúl a képzelet és érzelem mindazon tisztult csoportosításaira és képeire, melyek a szónokmüvészi beszédek s a költői müvekből elénk sugárzanak? Nyelv által nyilvánítjuk ki legnemesebb érzésünket, gondolatainkat, s a szép beszéd, de nem a semmitmondó üres szóczifrázatok hangjából csaknem mindig jogosan következtethetünk a nemes érzésre ; mert ha nem is minden esetben, de legtöbbször áll az, hogy a beszéd az ember belső mivoltának leghívebb visszatükrözője. Azután meg mindenki tudja, hogy a nyelv azon eszköz, melynek segélyével a műveltség magaslatára juthatunk ; hiszen