Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1882

— 28 -— annál műveltebb valamely nemzet, mennél tökéletesebb a nyelve. Végre a nyelv az emberrel, az én-nel, a legbensőbben össze van forrva, s a nyelv által tárhatjuk a lélek elé az aesthetikai elemek sokféle csoportosulását. Ha már a szépnek a nyelvtudományban nyilvánuló felemelő és nemesítő hatásáról itt megemlékeztem : meg nem állhatom, hogy kellemesen csengő nemzeti nyelvünket a szép nyelvek közt különösen ki ne emeljem, azt a magyar nyelvet tudniillik, melynek sokféle szépségéről nyelvészek és történetírók, tudósok és költők, államférfiak és szónokok oly elragadtatással beszéltek és beszélnek. Nem említem Horváth István nyilatkozatát nyelvünk elragadó szépségéről; Toldy Ferencz és Kisfaludy Sándor ítéleteit is elhallgatom; Vesselényi Miklós bárónak, parlamenti szónokaink elsőrendű tekintélyének, 1833. február 20-dikán a főrendeknél tartott remek beszédét sem hozom fel nyelvünk szépsége mellett; elhallgatom Guzmics Izidornak, a klasszikai nyelvek kitűnő ismerőjének, ítéletét: itt csak Mezzofanti Gáspár József római bíbornokot, a XIX. század hírneves polyglottját, ki állítólag ötvenkét nyelvet beszélt, említem fel különös hangsúlyozással, ki igen sokat mondott nyelvünkről ezen néhány szóval : „Három szép nyelvet ismerek: a görögöt, olaszt és a ?nagyart." (Lásd Ponory Thewrewk József közlését az 1843. évi ,,Hirnök"-ben.) Azt hiszem, ezen nyilatkozat elég szép és hiteles oklevél a magyar nyelv szépségeiről. A magyar nyelv széptani hatásáról ezúttal részletesen azért nem szólok, mert erről már a múlt 1881—82-diki tanév végén a veszprémi kegyesrendi nagygymnasium Értesítőjében közöltem egy értekezést ily czím alatt : „A magyar nyelvi és irodalmi oktatásnak széptani hatása." A tudománynak itt föl nem említett ágairól is hasonlókat lehet mondani, támaszkodva azon rokonságra, melyben az eddig rövid vonásokkal méltatott tudományágak a többiekkel állanak. Megczáfolhatatlan bizonyítékul áll ezen állítás mellett egy olyan tekintély, kinek a természettudományok, de az aesthetika terén is kiváló érdemei vannak : Oersted János Keresztély, dán természettudós, a villanydelej feltalálója, ki a szépnek viszonyáról az egyes tudományokhoz elmélkedvén, elmélkedésének és búvárkodásának eredménye gyanánt ezeket mondja: „Minden tudománynak a szép előadásával kell végződnie." Szóljunk most azon viszonyról, melyben áll a szép az állammal. A szép az államhoz való viszonyában ennek nagyságát előmozdítja; ezer kéznek ad foglalkozást. Világos és kézzelfogható példák mutatják ezt. Csak egy szép palota építése hány száz napszámos és kézműves