Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1882

nemesbűinek. Elmésen jegyzi meg idevágókig Göthe, a nagy német költő : „Ha valamely városba belépünk, az egyes házakon azonnal tisztán láthatni, hogy milyen gondolkozásúak gazdáik, és hallani az ítéletet, melyet a hatóságról mondanak. Alert ahol falak és tornyok omlanak le ; hol a gödrökbe bűzös szemét gyűlik össze ; hol minden, féle szenny undokítja az utczákat; hol az elmozdúlt kő nem tétetik vissza helyére ; hol a gerenda elrothad és a ház hiába eseng uj támaszték után: ott a kormány bizonyára rossz kezekben van. Ahol rend és tisztaság nincs, ott a polgár ép oly könnyen hozzászokik a lusta hanyagsághoz, mint a koldús rongyruháinak foszlányaihoz és szennyéhez." Hát a szépmüveknek nemesítő, fejlesztő és javító hatását ki vonhatná kétségbe ?!.... Világosan látjuk tehát ezekből, hogy az aesthetika, a széppel való foglalkozás, a szép müveknek tanulmányozása és élvezete, a legnemesebb és legtisztább élvezet. S míg a kiképzett aesthetikai fogékonyság bennünket sokkal több élvezetre képesít, ugyanakkor lehetetlenné teszi a nemtelenebb gyönyörök élvezését. Az ilyen élvezetektől a szép érzékű ember hideg megvetéssel fordúl el, mert megtanúlt nemesen élvezni. A szép szemlélete és a vele való foglalkozás : az ízlést nemesíti, a kedélyt gyöngédebbé, a szívet jobbá, az embert magát szebbé teszi. Ha csupán értelmünket műveljük ki, ez által igen könnyen mindenbe beavatkozó, czivakodó, egy szóval kellemetlen társadalmi lényekké válhatunk. Az erkölcsi oldal egyoldalú képzése nagyon sötétté, szigorúvá, kegyetlenné, s igen sokszor boldogtalanná teszi az egyént és környezetét. Ezekhez kell járulnia az aesthetikai oldal képzésének is, mely nem zárja ki a másik kettőt, sőt azt bizonyos fokig megköveteli, de az életet és embereket derültebb, magasabb, szeretőbb szempontból tekinti, s azt szebbé és boldogabbá teszi. S igy kell, hogy a törekvés a szép után, a belső és külső szépnek önmagunkban való megvalósítása : minden embernek czélja és feladata legyen. S különösen feladata ez a nőknek, kiknek egyik lényeges rendeltetésök, hogy megszépítsék a világot. Most már tisztán áll előttünk a szépnek szoros összefüggése az igazzal és jóval, valamint az is, hogy összes tevékenységünket az igaz, jó és szép három- egy őseszme megvalósítása veszi igénybe.