Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1880

— II — der Oberfläche unserer eigenen Sprache wahrnehmen können, bezeugt die uranfängliche Gegenwart eines vernünftigen Geistes, eines Künstlers, mindestens eben so gross als sein Werk." 1 Az emberi nyelvnek ily magasztos fölfogásával találkozunk a nagy állambölcsész, szónok és költő, b. Eötvös Józsefnél is: Mentől több nyelvet hasonlítunk össze, annál inkább meggyőződünk , hogy a nyelvrokonság, mely szerint a nyelvcsaládok osztályoztattak, sokkal tovább terjed, mint gondoltuk. A nyelvészet haladása annak belátásához fog vezetni, hogy valamennyi emberi nyelv közt bizonyos rokonság létezik. Mert, ha a nyelvek között létező hasonlatosságot nem azon tény bizonyításának veszszük, hogy az egész emberiség egy pártól származik, s a közös nyelvet revelationak köszöni, akkor a nyelv eredetét az emberi nemnek azon természetes ösztönében kell keresnünk, melynél fogva eszméink közlésére késztetünk ; minthogy pedig azon eszközök, melyeket a természet ezen ösztön kielégítésére adott, minden embernél, bármely fajhoz tartozzék, hasonlók, igen természetes, hogy ugyanazon ösztön, melyeket csak ugyanazon eszközökkel elégíthetünk ki, hasonló eredményhez vezetett." a Es bizonyítja a következő lapokon, hogy a civilizálatlan népek nyelvei ép oly közel állanak egymáshoz, mint életmódjuk, s tagadja, hogy az emberiség magasabb vagy alsóbb fajokra szakad s az emberi nem egységének, mely egész civilizációnk talpköve, nagyobb bizonyítványát nem keresi, mint a nyelvek ősrokonságát. A bölcsész és régiségbúvár éles szeme a messze távolban fölleli nemünk történetében azt a magot, melyben a turáni, árja és sémi nyelvek csirái foglaltattak. Mikor még nyelvtanokról nem álmodtak; mikor e fogalom : nemzetiség alakítva sem volt; az egyszerű élet kezdetleges ismereteit, szükségleteit kevés szóval fejezhették ki, személyes névmás, néhány számnév, módosulást jelentő szócska s puszta tárgynév elegendő volt a szellemi élet visszatükrözésére, — ezen ősidőt szóalkotó (rhematicus) korszaknak nevezhetjük. Nyelvét az emberiség kisded korának nem ismerjük, reánk csak egyes darabkáiban, néhány szógyökben maradt. „Doch wenn der Alterthumsforscher ein Ueberbleibsel jener frühen Zeiten erspäht, so greift er eben desswegen danach mit all der Begier eines Biographen, der unerwarteter Weise einige Papierschnitzel findet, worauf sein Held in seiner Kindheit geschrieben — ganz er selbst, noch ehe die Schatten des Lebens sich auf seiner Stirn gelagert hatten. In welcher Sprache es auch immer geschrieben sein mag, jede Zeile, jedes Wort ist willkommen, das den Stempel der jungen Tage des Menschengeschlechtes trägt. In unsern Museen sammeln wir das rohe Spielzeug der Knabenjahre unsers Helden und versuchen, aus ihren kolossalen Zügen die Gedanken des Geistes zu errathen, die er einst zurückstrahlte." 3 Erre következett a második korszak, melybea már két olyan nyelvcsalád volt, melyek szülőanyái lettek egyrészről a sémi és árja, másrészről az uráni nyelveknek. Kamcsatkától Pyréneig, Jóremény1 Essays. II. k. Vergleichende Mythologie. 7. 8. 1. 2 Gondolatok. 165. s kör. 1. 3 Müller M. f. i. m. 7. 1.