Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1879

— 11 — f) A „fogok"-kal összetett, mai értelmű jövőnek semmi nyoma; annak lielyén még mindig a jelent látjuk alkalmazva, pl. Te veled megyönk (pergemus) te népeidhez; minem vallok (habebo) férfiakat én méhemben 1. — Régi grammatikáinkban (Sylvester, Molnár A.) a jelen mellett valamely, a jövőre utaló határozó szót találunk, hogy a latin jövő alakot (futurum simpl.) kifejezzék; így: legam: olvasok jövendőre; de a nyelvszellem ezeket hiányosnak tapasztalván, csaknem egyidejűleg ilyesféle segédigés kísérleteket hozott létre: kezd, fog. Az előbbi segédigének nyomát találjuk Biblia-fordításunkban is; így: kezdel gondolnod 71. 20. Manap az egész magyarságban csak a székely nyelvjárásnak sajátja, pl. Addig horgya a vizet, a mig kisarjazzik; akkor almát kezd teremni. (Kriza 480.) g) A végzett jövő (futurum exactum) oly alakban, mint ez a Müncheni Codex 328. lapján áll: „vallott leend", vagyis, midőn a főige múltja mellett a segédige jövője foglal helyet, itt nem fordul elő. De annál gyakoriabbak az avval egyértékü ilyen alakok: mondandok, követend, sat., melyek ugyanazon cselekvési árnyalatot fejezik ki, melyet a latin fut. exactummal látunk jelölve; pl. Valahová menendesz (perrexeris), megyek 2., a mely föld téged meghalvád fogadand (susceperit), azon haljak meg 2. sat. II. Fölszólítómód. a) Az -ajt, -ojt, -ejt, -öjt-tel képzett igék, melyek a BC.-ben nagyban divatoztak, a fölszólítómód mai nehézkes formáit: ejts, felejts, szakajts sat. a fülre kellemesebben ható formákkal cserélték föl az által, hogy a szokott „j" módjegy helyébe „h" torokszelletet éreztettek. Az -ajt-tal képzett igék közül csak az egy „aíajt" fordul elő fölszólítómódban; így: aláliad 38. 13. Az -ojt, -ejt, -öjt végzetüekre már számos példát találunk; mint: fordóhad 46. 17., szabadóhad, vagy úgy is, mint még a HB.-ben dívott: szabadócha 47. 19.; némelykor: szabadecha 47. 3. — Továbbá: megbővöhük 131. 5., erősöhő 94. 39., elfordeham 18. 14., megbizonehad 24. 28. sat. Sőt az egytagú igék is követik olykor e szabályt; mint: gyűli 36., nóhad 4. 9. b) A sziszegők azonkívül, hogy a „j" módjegyet megtartják, a tárgyatlan ragozás 2-ik személyében utána még „h" torokszelletet is vesznek föl; pl. nézjh 58., irgalmazjh 53. — Arra is adja elő magát eset, hogy a „h" a „j"-t megelőzi; mint: őrizhj 113. 6. c) Sajátságos formája a fölszólítómódnak, mely a latin után „akar" segédigével képeztetett; mint: ne akarjh tévelgened 52.; ne akarjad óhaj tanod 52. d) Figyelemre méltó a „jön" ige fölszólítója ezen alakban: jövetek; pl. Jövetek minden nemzetek 121. 12.; jövetek mennyönk fel úrnak hegyére. Még ma is él ezen formája: jövel. III. Föltételes mód. Itt, mint jellemzetesek, a következők említhetők: a) A jelenidő, habár ritkán, a régi teljes alakú ragozást tünteti föl; így: vennéje 34. 4.; viselhetnéje 47. 6.; üldöznéje 11. 13. — Más személyekre a Bécsi Codexben példát nem találunk; de az előbbi és utóbbi időszakokban a többes első és harmadik személyben is használatos volt; így : irnójok, kérnőjök; irnáják, kérnéjék. * b) A mult időben a főige mellett álló segédige néha szintén fölvette a megfelelő személyragot; pl. láttam legyek 69. 3.; jöttél légy 20.; megliattad légy 3. 11. * Simonyi Magy. Ny. Bpest, 1879. 107. 1.