Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1879

—• 12 — TV. Az igenevek. Ezeket némelyek névi módoknak is nevezik, mely alá az altáji nyelvekben úgynevezett infinitivus, participium és gerundium tartozik. Mi is, mint ilyeneket, az igemódokkal kapcsolatban tárgyaljuk. a) A főnévi igenév -ni jegyszócskája, midőn személyre vonatkozik, állandóan személyragot veszen föl; pl. Ne akarj tévelgened 52.; kísérlettéi vionod 52.; sietnek vala betölteniek 34. 15. — Határozatlan személyre vonatkoztatva, vagyis általánosságban szólva, mindig csak tisztán fordul elő: parancsoltál jöni 21.; kimenni imádkozni 22. b) A melléknévi igenévnek több rendbeli ragozott szavaival találkozunk. 1. A folyó cselekvés igeneve az egyes és többes számban majdnem minden esetben előfordul; pl. Emlékezők lendnek 23.; engemet megfeddőnek 159.; bűnt tevőknek 122.; engemet éneklőt 161. 19.; az öregbek szerzésit tudókat 20. 13. — 2. A bevégzett cselekvés igeneve a következő alakkal jön elő e Codexben: elmenettem, lakattam; imádkozotta, onszollotta, beszéllettek; pl. Lelek Dánielt imádkozotta és onszollotta ő istenét 83.; minemő fa alatt láttad őket egybe beszéllettek 98. 54. — 3. A jövő cselekvés igeneve szintén gazdag változatot tüntet föl; pl. Jövendők valának 161.; jövendők legyenek 91. 14.; mi volna jövendő 71.; jövendők lesznek 72.; megtörendő vagy 52.; megadattatandónak meghirdette 163. c) A határozó igenevek mint a régibb kornak maradványai fordulnak elő; amennyiben azonban a későbbi időszakban teljesen kivesztek, itt a kort jellemzőknek tekinthetjük őket; pl. Megismervém elíűték 21. 13.; a mely föld téged meghalvád fogadand 2. 17.; nem akarvánk 15.; mondvátok 131. 15.; akarvájok megölniek 36. 3. — Ma csak személyes névmásokkal használtatnak ilyképen: én akarván, te akarván sat. De a bibliafordítók különbséget tettek. Náluk az ilyenek: nézvén elveszniek 52. 20.; megharagván felkele 38. 7. általában, historice állanak, nem személy tettét kifejezve. Ugyané forma, mint nyomosító határozó kerül elő eme kifejezésekben : maradván megmaradandotok 10.; jővén eljő stb. — Gyakran a -va -ve képzős igenevet helyettesíti; mint: a vitéz fogván vitetett el 152. 7. — Ugyanily alkalmazású a következő példákban is, csakhogy már létigével kapcsolatban: tudván vagyon 21. 7.; irván vala 36. 2. — Nevezetesek e Bibliafordításban a manap is használatos „jövet-menet"' képzéseknek személyragos alakjai; mint: jelen voltomban 38.; ne átallya bementét 22. Névraggal: megszámlálá a férfiakat kimenetben 8. 7.; utaknak kimenetin 136. 14. V. A ,.val" (val-1) birtokigét a Bécsi Codex meglehetős teljességében tartá fönn. Élt az itt még származékában is, mint azt a 16. lapon Jud. 7. cap.-ban találjuk: „Hagyott vala sok kazdagságokat és szolgákat és valalokat." Budenz J. „valál"-nak olvassa, s benne ugyanazon származékot látja, mint „haláP'-ban, ettől: hal. * — Különben következő alakjai használtatnak: 1. jelenidő: minem vallok fiakat en méhemben; 2. folyamatos mult: mellett istenben val-vala 52.; 3. elbeszélő mult: isteneknek szelletét vallád 81. 14.; 4. fölszóllító mód jelene: míglen meglássuk, minemő kimenetet e dolog vallon 5. 18.; 5. melléknévi igenév: kevesebbet valló 82.; 6. határozó igenév: es válván ő farcsokán ciliciomot 16. 6. VI. Az ik-es igék egész szabályosan használtatnak. De némelyek mégis -ik nélkül állanak; pl. aloszon 149.; fekszen 25. 16.; hazud 161. 17.; s eliez képest tovább ragozásuk szintén ik-telenül történik: alogy 5. 13.; * Magy. Nyelvőr III. k. 291. 1.