Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1876

2 egyik lényeges részét, hanem hajlamot éreznek vagy fognak érezni magukban a tudományok ezen ágával tüzetesebben foglalkozni. ízleltető akar lenni e néhány adat és érdekló'dést-keltő a további tanulmányozás iránt, melynek folyamában megismerhetjük közelebbről azon szellemsiagyságokat, akiket a tudományos törekvések példányképeiül tekinthet nemcsak a vegyész, hanem a tudomány más ágaival foglalkozó is, melegedhetik ismeretvágyuk tüzénél s kitartó munkásságuk közben képzeletben velük együtt fáradván edzheti erejét és sikerrel koronázott műveik feletti örömeikben velők osztozván a legnemesebb szellemi élvezetet Ízlelheti. Régi mondás: Verba movent, exempla trahunt. A vegytan történetét hat korszakra oszthatjuk, u. m. I. A legrégibb kor Kr. u. 300-ig. II. Az alchemisták kora 300—1525. III. Chemiatrikusok kora 1525—1650. IV. Phlogistikusok kora 1650—1775. VI. Analytikusok kora 1775—1860. VI. Legújabb kor 1860-tól napjainkig. Kitűzött föladatunkhoz híven e helyütt tehát csak a II. korszak eseményeivel és egyéniségeivel foglalkoztunk tüzetesebben. A legrégibb kor csekély vegytani ismeretei nem voltak Írásba foglalva s igy a vegytan történetének élesebben megjelölt határkövét csak azon korban találjuk, a melyből a vegyészeti működések önálló leírásait birjuk, s ez a kor az alchemisták kora. Lord Bacon az alchemistákat azon földmívelőhöz hasonlította, aki képzelt kincset keresvén túrta föl földjét és így tette termékenyebbé. A mult század egyik kiváló irója pedig így szól az alchemiáról: „Kezdete csalás, folytatása fáradság, vége szegénység." Nekünk, a mai kor gyermekeinek, az alchemia név egyszerű hallása is elég indok az ajkizmok önkénytelen megrándulására; önkénytelen, mondom, mert tüzetesebben okadatolnunk kicsinylő mimikánkat vajmi nehéz lenne. Igaz ugyan, hogy a tudományos kutatások ujabbkori módszere, a céltudatos kísérletezés mennyiségtani, tehát biztos megállapításokra támaszkodva , lehetetlenné tesz oly tévelygéseket, aminőkkel a középkorban, sőt még az újkor első századaiban is találkozunk még a tudomány fölkentjeinél is; igaz, hogy ezen módszer kitörölte végleg a tudományszakok sorából a régebben oda számított astrologiát ép úgy, mint az alchemiát, amelyek pedig foglalkozása tárgyát képezték sok kiváló szellemnek, kik igazabb ügyhöz méltó buzgalommal idejüket, gondolataikat vagyonukat és életörömeiket áldozták föl nekik, bár ritkán juthattak más eredményhez, mint a keserű csalódáshoz: de mégis elfogulatlan és nem háladatlan gondolkodás után elvitathatlannak fogjuk találni, hogy mind a kettő nevezetes szolgálatokat tett a fölvilágosodás ügyének. Az alchemiából jegecedett ki a mostani chemia s az astronomia Keppler állítása szerint hosszú ideig csak az astrologia védnöksége és dajkasága alatt biztosíthatta tengődő életét. Az astrologia és alchemia egymáshoz nemcsak alapeszméjük tévességében, hanem még külső sorsukban is hasonlók. Italia, Franciország, Anglia, Spanyolhon és Németország fejedelmei közt a középkorban egy sem volt, aki vagy ne tartott volna udvarában csillagjóst, vagy legalább valamely hirnevesebb idegen csillagjóshoz ne fordult volna, hogy véleményét, tanácsát kérje, valahányszor életének vagy országának