Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1876

8 természetbúvárok intelmei a XV. században végre megtörték a tévhitet. Találkozunk ugyan még az újkorban is egyes elfogult aranycsiriálóval; de a nagy többség ekkor már belátta, hogy az arany-, ezüst- s általán pénzcsinálás nem lehet célja, hanem inkább eszköze a tudománynak és hogy mint hasznos eszköznek a megszerzését is nem az eddig követett uton éghetik el. És most az eddig mondottaknak kiegészítése és példákban való megvilágítása végett helyén állónak hiszem a kiválóbb alchemisták életviszonyairól reánk jutott adatokat legalább kivonatban ide igtatni. Ha nem is mindig épen hálával, de méltánylattal és elismeréssel mindenesetre tartozik az utókor azok emlékének, akiknek működésén, erényein és botlásain okulnia alkalom adatott. A kegyelet lehet túlzó, de még akkor sem tartozik a bűnök közé ; mig ellenben a fönhéjázás és mások kicsinylése épen nem mondhatók erénynek. 1. Geber vagy teljes nevén :Abou Moussah Djafar al Sofi volt, mint már fönebb említők, az araboknak legkiválóbb alchemistájuk, kit kiváló tudományosságáért „az arabok királya" névvel tiszteltek meg. Eletének adatairól semmi bizonyos sem maradt az utókorra; némelyek azt állítják, hogy a 6. sz.-ban Mcsopotamiában Hauranban született; mások szerint csak annyit sejthetünk, hogy a 8. század végén vagy a 9. elején élt és tanította a görög-arab bölcselet minden ágát Sevillában. Leo Africanus szerint születésére nézve nem is volt arab, hanem görög, aki keresztényből lett mozlimmé. Tőle származnak a legrégibb alchem.-iratok, amelyek határozottan az aranycsinálás mesterségéről szólanak s napjainkig fönnmaradtak. A korában ismeretes vegytani anyagoknak sajátságait pontosan megállapította; nagy számmal födözött föl ujakat is s ezeknek előállítási módját is meghatározá. Ismerte és leirta a légsavat, királyvizet, tinisót, salitromot, szalamiasót, kénsavat, sziksót, hamuzsírt, higanyélegt és a mere, corrosivust, a királyvizet és ennek aranyat oldó képességét. O alkalmazta először a lepárlást, melynek segélyével előállította a kénsavat a timsóból, légsavat a salitromból és kénsavból, az ecetsavat töményebben az ecetből. Tudta alkalmazni az oldat szűrését és jegecítését az anyag tisztítása végett. Általán ismeretei oly kiterjedtek és alaposak voltak, aminőket utódai között több századon át egynél sem találunk. Geber iratai századokon át kincses bányája voltak az arany csín ál óknak. Utána nagy hézag van az alchemisták sorában egész a 12. századig, amely időből fölemlítendő 2. Albertus Magnus, Nagy Albert, bollstiidti gróf, született 1193ban, mások szerint 1205-ben Lauingenben a Duna mentén. Tanulmányait végzé Paduában s 1223-ban a dominikánusok közé lépett, 1249-ben a kölni iskolának igazgatója lett s az is maradt tíz éven át; ekkor IV. Sándor pápa által regensburgi püspökké neveztetett, de már 5 év múlva visszavonult a püspökségről a kölni dominikánus klastromba, ahol 1280ban meg is halt; megjegyzik róla, hogy szelleme jóval előbb elveszté ruganyosságát, mint testi szervezete. Korának ő volt legnagyobb tudósa a theologiában ép úgy, mint a mennyiségtanban és a természettudományokban, amelyekkel még késő öregségében is nagy kedvvel foglalkozott. Igen sok gazdag tudóst, apátot, kanonokot, physikust, igazgatót és még képzettlen embert is ismert, mint ő maga mondja, akik pénzüket és idejüket az aranycsinálás hiú ábrándjának áldozták föl; és mégis ugyancsak ő, aki igy beszél az aranycsinálásról, ki szintén saját vallomása szerint beutazta Európát, hogy kifürkészsze: „vajon úgy van-e a dolog, amint van, vagy pedig nincs-e, amint nincs": — belátta, hogy: „a fémeknek átváltoztatása aranynyá vagy ezüstté lehetséges." Nem tudott ellenállni kora hiú