Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1875
22 magasabb bensó'ségre törekszik, míg végre az emberi testben teljes bensőségre jut. A bensó'ség ezen legmagasabb fokán mint emberi természetiélek lép föl, amidőn nemcsak vegetative és sensitive, hanem fogalomképzőleg is tevékeny. A fogalom tehát mint az általánosnak gondolata hozzá tartozik. Öntudatra azonban nem tud emelkedni; ez csak a szellemnek sajátja, mely közvetlen isteni teremtés által a természetlélek fölé helyeztetik. A szellem a jelenséget alapjára vezeti vissza, hozzá tehát az eszme tartozik, mivel az nem egyéb mint a jelenségnek alapjában való felfogása. A szellem eszerint saját tevékenységét önmagára mint alapra vonatkoztatván, öntudatra, az én gondolatára jut; innen a természeti jelenségek alapjának felfogásához halad; és végre Istennek mint minden dolgok végső alapjának ismeretére emelkedik. H e r b a r t psychologiája sokban hasonlít Leibnitzéhez. Szerinte is az emberi lélek egy központi reale (monas), vagyis absolute létező, egyszerű és változhatlan lény, mely a körűleti realékhoz azaz testéhez viszonyítva, mint az é n substantiája jelenkezik. Mibenléte, mint általában minden realeé, előttünk ismeretlen; mi csak mint a változó én állandó alapját ismerjük meg. Egyedüli tevékenysége az önfentartás (Selbsterhaltung), melynél fogva a körűleti realék behatásának (Störung) ellenáll. Mint egyszerű reale nem képezheti a testnek életelvét, mivel ezen esetben a testre reális befolyást kellene gyakorolnia, holott a realék birodalmában causa transiens nem létezik. A léleknek csak a szellemi mozgékonyság (geistige Regsamkeit) tulajdonítandó; az élet ellenben a testhez tartozik. A lélek ennélfogva csak lakik az önmaga által élő testben, mely benlakása közvetítve van az idegrendszer által. Ez t. i. egyedül a lélek és nem a vegetativ élet szolgálatára van, amennyiben a lélek általa van a testbe oltva. Herbart eszerint a sensitiv életműködések elvéül még a lelket tekinti ugyan, de a vegetatív életet attól függetlennek tartja. L o t z e az életet általában mint a physikai és chemikai erők complicált összehatásának productumát tekintvén, ezen elvétől consequenter az emberre nézve sem térhet el. O tehát azt állítja, hogy az emberben is a testi (vegetativ és sensitiv) élet a physikai és chemiai erők összműködésének eredménye, s hogy ennélfogva a lélekre mint ezen élet elvére szükség nincs, sőt azon föltevés, mintha a lélek a testnek egyedüli életelve volna, határozottan elvetendő. így tehát szerinte is a test és lélek között benső egység nem uralkodik. A test a lélekre nézve egészen külsőleges és idegen elem marad, melynek életével a lélek semmiféle viszonyban nem áll. A vitalisták végre a lélek és test között közvetítőül az életerőt állítják föl. Szerintök a lélek az életfunctiókról mit sem tud, mi jele annak, hogy nem ő viszi azokat véghez ; továbbá az intellectiv és vegetativ életfunctiók között oly éles az ellentét, hogy azokat egy elvből származtatni teljes lehetetlenség. Mindezen nézetek ellenében az emberi lélek egységét a következő kérdések megoldásával fogjuk megalapítani : 1. Mi a testi szervezet? 2. Hány életelv lehetséges az állati testben? 3. Vannak-e psychologiai tények, melyek a lélek egységét csalhatlanul igazolják és melyek azok? 1. Az első kérdésre nézve szükséges lesz mindenekelőtt az élet fogalmát megállapítanunk, mivel az élet képezi azon kiváló charakteristikont, mely által a szervezet a gépezettől lényegileg különbözik. — Az élet fogalma legegyszerűbben meghatározható, ha azt a ,természet 1 fogalom-
